Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

18 Büntetőjogi Döntvénytár. Eltekintve attól, hogy az 1913 : XXI. tc.-ben szabályozott dologházi őrizet, mint a közveszélyes munkakerülőkkel szemben alkalmazott biztonsági rendszabály, más természetű intézkedés, mint a II. Bn.-ban szabályozott s a fegyházbüntetéssel egyenlő súlyosságú (41. §) szigorított dologház és hogy ennekfolytán az amarra érvényes törvényes rendelkezés ez utóbbira hasonszerűség nyomán nem alkalmazható, téves az az indok, hogy az 1913 : XXI. tc. 19. §-ban említett nem rendes elmeállapot azonos volna azzal az állapottal, amelyben a vádlott van. Azon körülmény folytán ugyanis, hogy a vádlott — alacsony intelligenciájánál, csekélyebb szellemi értékénél és morálisan tompult érzésénél fogva — bűncselekmények elkövetésére hajlamosabb, mint egy normális egyén, a vádlott nem tekinthető még nem rendes elmeállapotú egyénnek, mert hisz a II. Bn. 36. §-ban említett megrögzött bűntettesnek egyik törvényes ismertetőjele éppen az, hogy bűncselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat, ami annyit jelent, hogy annakfolytán normális viszonyok között a legcsekélyebb ingerre is jogsértésre ragadtatja magát. A jogtudomány álláspontja szerint is a határozatlan tartamú büntetés alkalmazása éppen az olyan erkölcsileg vagy szellemileg fogyatékos bűnöző egyénekkel szemben kívánatos (1. a washingtoni VIII. nemzetközi börtönügyi kongresszus határozatát), mint amilyen — az orvosszakértők véleménye szerint — a vádlott. A kir. ítélőtábla álláspontja szerint pedig éppen az ilyen egyénekkel szemben volna kizárva a szigorított dologház alkalmazása. Mindezekre tekintettel tehát a kir. Kúria az 1913 : XXI. tc. 19. §-t a jelen ügyben hasonszerűség címén alkalmazhatónak nem találta s azon indokoknál fogva, amelyek a kir. ítélőtábla ítéletében felsorolva vannak, a közvádló panaszát alaposnak ismerte föl.... = V. ö. II. Bn. javasl. miniszteri indokolását, idézi Degré: A II. Bn. zsebkönyve (1928.) 125. s köv. 11. 19. A Hv. 1. § 2. bek. csupán az alkotmányjog értelmében vett valóságos közhivatalnokok fegyelmi bíróságára rendeli, hogy azt hatóságnak kell tekinteni. Ezt nem érinti az 1914: XVII. tc.-nek az a rendelkezése, amely szerint a vasúti személyzet tagjai által elkövetett bűncselekmények olybá veendők, mintha azok közhivatalnokok által követtetnének el. (Kúria JER 1930. okt. 10. B I. 4345/1930. sz.)