Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

/>' ü) i tetőjog i Dönt vénytá r. 17 azt hit te. hogy joga van «beperelni» a sértettet, ha az tartozását nem fizel i ki. A beperlóssel és a bűnvádi eljárással való fenyegetés azonban nem egyértelmű s a zsarolás éppen abban van, hogy a vádlott a fenyegetés kényszerével: hitelezési csalás címén való alaptalan bűnvádi feljelentés kilátásbahelyezésével bírta reá a sértettet őt csupán a magánjog szabályai szerint terhelő, kötelmi ügyleten alapuló tartozás kifizetésére. Másodrendű kérdés, hogy idézett-e és milyen fokú félelmet a sertettben a vádlott fenyegetése ; a lényeges az, hogy a tettes szándéka arra irányult-e, hogy a megtámadottban előidézze a fenyegetés végrehajtásától való félelmet s a fenyegetés a cél elérésére alkalmas-e. Jelen esetben az a megállapított tény, hogy a sértett a levél vétele után a csendőrségnél érdeklődött, hogy tényleg tett-e ellene feljelentést a vádlott s ügyvédi tanácsot kért ki arra, hogy fizessen-e a sértettnek, azt bizonyítja, hogy a vádlott levelében levő fenyegetés a vádlott céljának elérésére alkalmas volt . . . = Kúria : Felmentés, mikor a vádlottnak oka volt hinni, hogy joga van bűnügyi bírói jogsegélyhez {BDtár V. 152. ; VIII. 184. ; XVIII. 44. ; XXIII. 139.; EH BHT 500.). — Elítélés, mikor a vádlott a feljelentéssel való fenyegetéssel magának az elkövetett bűncselekménnyel arányban nem álló vagyoni hasznot akart szerezni (BDtár XX. 4.). 18. A megrögzött bűntettes egyik törvényes ismertető jele, hogy bűncselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat, ami annyit jelent, hogy normális viszonyok között a legcsekélyebb ingerre is jogsértésre ragadtatja magát; az ebben a vonatkozásban erkölcsileg vagy szellemileg fogyatékos bűnöző egyénnel szemben nemcsak hogy nincs kizáró ok a szigorított dologházi őrizet alkalmazására, de a hatá rozatlan tartamú büntetés éppen az ily bűntettessel szemben kívánatos. (Kúria 1930 okt ^ B j 5437/1930 gzg Indokok : . . . A kir. ítélőtábla bár megállapította, hogy a vádlott megrögzött bűntettes és hogy a II. Bn. 36. §-ban megállapított intézkedés alkalmazásának az e §-ban foglalt összes feltételei fennforognak, mégis azért mellőzte a szigorított dologházbautalást, mert a vádlott az orvosszakértők véleménye szerint degenerált, alacsony intelligenciájú, szellemileg csekélyebb értékű, morálisan tompult érzésű egyén, aki ennélfogva mint tiltott, rendellenes cselekmények elkövetésére a normálnál hajlamosabb egyén, bizonyos mértékben korlátozottnak minősítendő, márpedig ilyen egyénekre — az 1913 : XXI. tc. 19. §-ban foglalt tilalom analógiájára — a szigorított dologházi őrizet büntető intézkedése alkalmazásának nem lehet helye. Ez az álláspont téves. Büntetőjogi Döntvénytár. XXIV. •2