Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

1. A kir. Kúria jogegységi tanácsúnak 27. számú büntető döntvénye. «A Btk. 462. §-ban meghatározott hivatali sikkasztás bűntettének vagy a Btk. 333. §-ban meghatározott és a Btk. 336. § 9. pont alá eső lopás bűntettének kell-e minősíteni a postai alkalmazottnak azt a cselekményét, amellyel a hivatalánál fogva kezeihez jutott postai küldeményből (nem értékküldeményből) az abban levő értéktárgyat kiveszi és jogtalanul eltulajdonítja? (Vonatkozással a kir. Kúriának egyfelől B. III. 5267/1928., másfelől B. I. 6982/1928. számú határozataira)*). Határozat: A postai alkalmazottnak azt a cselekményét, amellyel a hivatalánál fogva kezeihez jutott postai küldeményből (nem értékküldeményböl) az abban levő értéktárgyat kiveszi és jogtalanul eltulajdonítja, nem a Btk. 333. §-ban meghatározott és a 336. § 9. pontja alá eső lopás bűntettének, hanem a Btk. 462. §-ban meghatározott hivatali sikkasztás bűntettének kell minősíteni. Indokok .... A kir. Kúria B. III. 5267/1928. szám alatt hozott határozatával a bűncselekményt a Btk. 462. § 1. bek.-be ütköző és a 463. § alá eső hivatali sikkasztás bűntettének minősítette. Határozatát a kir. Kúria arra alapította, hogy az egyszerű levelek a posta, majd a vádlott közhivatalnok hivatali kezelése alá adatván, ezekkel együtt természetszerűen a bennük elhelyezett pénz is a posta, illetőleg a vádlott kezelésére bízottnak tekintendő. Pusztán a levélboríték leragasztásának tényéből ugyanis nem vonható az a jogi következtetés, hogy a postára adott levélben foglalt pénz birtokát és ennek gyakorlását a feladó magának fenntartotta. Az a körülmény pedig, hogy az egyszerű levél nem mint értékküldemény kezeltetett, csak a posta kártérítési felelőssége szempontjából bírhat jelentőséggel. Ezzel ellentétben a kir. Kúria B. I. 6982/1928. szám alatt hozott határozatával kimondotta, hogy a postaaltiszt a pénzjegyek elvételével nem hivatali sikkasztást, hanem hivatali jellegének felhasználása mellett lopást követett el. Álláspontját a kir. Kúria különösen azzal indokolta, hogy a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek 1925. évi 25,171. számú rendeletével kibocsátott Postaüzleti Szabályzat 43., 45. és 137. §-ának egybevetéséből nyilvánvaló, hogy az adott esetben a m. kir. postakincstárt a szóbanforgó, be nem vallott és nem értékküldeményként postára tett dollárpénzjegyekért Büntetőjogi Döntvénytár. XIV. 1