Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

2 B ü n tető jogi Döntvénytár. semminemű felelősség és illetve kártérítési kötelezettség nem terhelte, hanem az illető levelek feladói, az értékbevallás mellőzése folytán a szóbanforgó pénzküldeményeket, illetően birtokjogukat fenntartván, károsok és illetve sértettek gyanánt a pénzjegyeknek a vádlott részéről történt elvétele által csakis ők maguk jelentkezhetnek. Ebből pedig az következik, hogy a vádlottnál hiányzott a Btk. 462. § alkalmazhatásának alapjául szolgáló egyik kellék, t. i. a közte mint közhivatalnok és az általa eltulajdonított érték, tehát a bűncselekmény tárgyi eleme közötti közhivatali viszony, mert hiszen a vádlott a szóbanforgó dollárokat nem a postakincstár, hanem a feladók birtokából vette el. Az ellentétes két elvi álláspont között a jogegységi tanács az elsó' álláspontot teszi magáévá. A postáraadás tényével ugyanis a nem értékküldemény is, úgy amint van, vagyis mindaz, ami a küldeményben van, tehát az abban levó' értéktárgy is, fenntartás nélkül kikerül a feladó tényleges hatalma alól s ehhez képest a közfelfogásnak megfelelő helyes jogi fogalmak szerint annak birtokából. És egyidejűleg a küldeménnyel együtt az abban levő értéktárgy is a postának, illetőleg a küldeményt úgy, amint van, hivatalánál fogva kezelni köteles postai alkalmazottnak tényleges hatalmába és ekként, e más érdekében gyakorolt hatalmi kapcsolatnál fogva, annak hivatalos jellegű bírálatába kerül. Magában a bírlalásban tehát nem áll be változás a postai alkalmazottnak azzal a cselekedetével, amellyel az értéktárgyat a küldeményből kiveszi. Ámde a lopás, szemben a sikkasztással, a tettesnek birtokvagy bírlalatváltozással járó tevékenységét tételezi fel, mert a lopás elkövetési tárgya csak a másnak, tehát nem tettesnek birtokában vagy bírlalatában levő idegen ingó dolog lehet és éppen ezért a törvény a lopás elkövetési cselekedetéül is nem a a megtartást, hanem az elvételt jelöli meg. Az a körülmény, hogy az értéktárgy nem bevallottan értékküldeményként lett postára adva, a mindennapi élet közismert szokása szerint nem tekinthető a küldeményben levő értéktárgy birtokának fenntartására és annak gyakorlására irányuló akaratnak, úgyhogy az csak a m. kir. postakincstár kártérítési felelőssége szempontjából bír jelentőséggel, a cselekménynek teljesen más értékelés alá eső büntetőjogi elbírálása szempontjából azonban közömbös. Ezt az álláspontot foglalta el a kir. Kúria B. II. 6560/19'2S. szám alatt hozott határozatában is. Ez a határozat nem zárja ki azt, hogy amikor a postai küldeményből az abban levő értéktárgyat nem az a postai alkalmazott veszi ki, akire annak kezelése reá van bízva, hanem más postai alkalmazott, aki ahhoz hivatali állásának felhasználásával jut : akkor a bűncselekmény a Btk. 333. §-ba ütköző és a Btk. 336. § 9. pont alá eső lopás bűntettének minősíttessék,.