Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

142 Büntetőjogi Döntvénytár. III. (Kúria 1931. jún. 1. B II. 203/1931. sz.) m Indokok : . . . A kir. Kúria a büntetés végrehajtását felfüggesztette, mert attól a vádlott magaviseletére, egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülményeinek figyelembevételével kedvező hatást vár. Különös méltánylást érdemlő oknak találta a kir. Kúria, hogy a vádlott igen magas életkort (90 éves) büntetlenül ért el, ami őt békés, rendszerető, törvénytisztelő olyan embernek mutatja, akinek most szóbanlevő eltévelyedései szigorúbb megtorlás nélkül hagyhatók . . . 221. A Bp. 385. § 3. pont (II. Bn. 28. §) alapján semmisségi panasz használható abban a kérdésben, vájjon a vádlott egyénisége, életmódja, életviszonyai és a bűncselekmény elkövetésének körülményei szerint van-e helye a szigorított dologházba való utalásnak. (Kúria 1931. jún. 16. B II. 7176/1930. sz.) Indokok .... Helyesen vonták le az alsófokú bíróságok a megállapított tényállásból azt a jogi következtetést, hogy a vádlott a lopásokat üzletszerűen vitte véghez. Tévedtek azonban, midőn a szigorított dologházba való utalásra törvényes alapnak tekintették azt a körülményt, hogy a vádlott bűncselekményeket üzletszerűen követett el és mert ezenfelül fennforogni látták a II. Bn. 36. § 1. bek.-ben felsorolt többi feltételeket, nevezetesen, hogy a vádlott a vagyon ellen különböző időben és egymástól függetlenül legalább három bűntettet követett el, éspedig az utolsó és az azt közvetlenül megelőző büntettet öt éven belül; valamint a II. Bn. 37. § 1. bek.-ben felsorolt feltételeket, nevezetesen, hogy a vádlott az ítélet hozatalakor huszonegyedik életévét betöltötte, éspedig három bűntettet tizennyolcadik életévének betöltése után. A most jelzett feltételek fennforgása rendszerint alapot nyújt ugyan annak megállapítására, hogy a vádlott megrögzött bűntettes és így vele szemben a II. Bn. 36. §-t alkalmazni kell. Mégis itt nem hagyható figyelmen kívül a II. Bn. 37. 2. bek.-ben foglalt parancsoló rendelkezés, mely szerint: «annak megállapításánál, hogy megrögzött bűntettes-e a terhelt, figyelembe kell venni egyéniségét, életmódját, életviszonyait, a bűncselekmények elkövetésének körülményeit*. Márpedig a jelen esetben az eddig büntetlen előéletű, csak 22. életévében levő — árván felnőtt — vádlott életviszonyait és egyéniségét, valamint a bűncselekmények elkövetésének körülményeit vizsgálva, a kir. Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott ezidőszerint még nem tekinthető megrögzöttnek. Ez a vádlott ugyanis a megállapított tényállás szerint munkához nem jutván, nyomorba került ; ez és a rossz társaság vitte őt a bűnre és hogy inkább alkalmi eltévelyedésről lehet itt most szó. Tehát ez a vádlott a II. Bn. 36. § és II. Bn. 37. § 1. bek.-ben felsorolt feltételek fennforgása dacára sem utalható törvény szerint most szigorított dologházba . . . 222. Az a körülmény, hogy a vádlott lopás miatt kétszer volt büntetve, már alapjául szolgált a terhére megállapított lopási cselekménynek a Btk. 338. § szerint való súlyosabb minősítésére s így ugyanez a körülmény