Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

130 Büntetőjogi Döntvénytár. ez S. B. belügyminiszternek a Titán r.-t.-gal volt összeköttetésére vezetendő vissza, amely állítás azonban valóság esetében szintén alapul szolgálhatna a belügyminiszter alkotmányos felelősségrevonására és őt közmegvetésnek tenné ki. A kir. Kúria azonban úgy találta, hogy a valóság bizonyítása ebben az értelemben sem sikerült a vádlottnak. 1. Döntő súlyt tulajdonít a kir. Kúria annak a kérdésnek, hogy a belügyminiszter a Titán r.-t.-gal való szerződés megkötésekor, illetve azt közvetlenül megelőzőleg volt-e, és ha igen, mily összeköttetésben a Titán r.-t.-gal? A cikk ugyan nem állítja azt, hogy a sértett ezen időpontban is összeköttetésben volt e r.-t.-gal, sőt megmondja, hogy a sértettet — miután négy éven keresztül igazgatósági tagja volt a Titán r.-t.-nak — 1926. december 1. napján törölték az igazgatóság tagjai sorából, ámde hozzáteszi, hogy ezzel látszólag megszakadt a sértett és a részvénytársaság között az összeköttetés. Ennek a kitételnek, valamint a cikk befejező részében foglalt annak a mondatnak, hogy «senki se irigyli a Titántól a sok keresetet, legföljebb azt, hogy hét esztendeje a jövő belügyminiszterét beválasztotta igazgatóságába és ugyanezzel a belügyminiszterrel adás-vételi szerződést köttetett*, a cikk egész tartalmával való egybevetése mellett, csak az az értelem tulajdonítható, hogy a sértett és a Titán r.-t. között tényleg nem szűnt meg az összeköttetés, hanem hogy a sértettnek még a cikk megírásakor is volt valami érdekeltsége e r.-t.-nál és erre tekintettel részesítette ezt előnyben. Ezen tényállítással szemben a kir. ítélőtábla valónak fogadta el, hogy S. B. belügyminiszterré történt kinevezésekor igazgatósági tagságáról lemondott, ezt a cégbíróság 1926. december hó 1. napján bejegyezte és ezzel a sértettnek mindennemű összeköttetése és érdekeltsége a Titán r.-t.-gal megszűnt. Igaz ugyan, hogy a r.-t.-nak 1924. január 23. és 1926. május hó 9. napján tartott közgyűlésről felvett jegyzőkönyvek szerint a sértett 50,000 darab részvényt helyezett letétbe, de erre nézve a kir. ítélőtábla valónak fogadta el, hogy ezek nem voltak a sértett tulajdonát képező részvények, hanem másnak részvényei, amelyeket a vállalat jogtanácsosa csupán a sértett nevére helyezett letétbe, amely művelet egyébként részvénytársaági közgyűléseken gyakran szokott megtörténni. Minthogy ezen tényállás szerint a sértett már 1926. végével megszűnt a Titán r.-t. igazgatósági tagja lenni és Ő sem akkor, sem utóbb a vállalat részvényese sem volt, és minthogy a Titán r.-t. 1928. március havában tett ajánlatot a rendőri lakótelep létesítésere, aminek tervéről ő N. min. tanácsos útján értesült, helyes az a következtetés, hogy nem bizonyult valónak az a gyanúsítás, mintha a sértett a Titán r.-t. igazgatóságából való kiválásával csak látszólag és nem valósággal szakadt volna meg az összeköttetés, illetve az érdekeltség közte és a részvénytársaság között. 2. A cikk további állítása az, hogy a belügyminiszter a K. Sz. ellenére nyilvános versenytárgyalás nélkül juttatta az építkezést a Titán r.-t.-nak, holott ez csak faüzem volt, amely nem vállalkozhatott építkezésre és holott ha a sértett nem ragaszkodott volna a Titán r.-t. telkéhez és az építkezésre nyilvános árlejtést írt volna ki, ez hihetőleg tetemes összegű megtakarítást jelentett volna a kincstárnak. Az ezzel kapcsolatban megállapított tényállás az, hogy a belügyminiszternek az 1928. július 27-i minisztertanács által elfogadott előterjesztésében ((megtartandó versenytárgyalás»-ról van szó, hogy a belügyminiszter a következő hónapban általa megalakított és Vay Kázmér min. tanácsos elnöklete alá helyezett építési bizottság egyik feladatául a versenytárgyalás lebonyolításának irányítását és ellenőrzését jelölte ki, hogy ennek dacára nyilvános