Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

122 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1931. ápr. 29. B III. 4147/1930. sz.) Indokok :. . . A védő azt vitatta, hogy a vádlott cselekménye nem meríti ki a bűncselekmény tényálladékát egyfelől azért, mert a szóbanforgó bűnvádi feljelentés kivétel nélkül való tényekre van alapítva ; másrészt pedig azért, mert az ő tevékenysége csupán a feljelentést tartalmazó beadvány megszerkesztésében merült ki, az tehát mint előkészületi cselekmény nem büntethető, ő maga pedig — miután mint ügyvéd az ügyfele megbízásából ténykedett — sem az általa személyesen végzettekért, sem pedig a fele által végzett többletért nem tartozik büntetőjogi felelősséggel már csak az ügyvédi felelőtlenség elvéből kifolyólag sem. Ez az érvelés nem helytálló. Az a körülmény ugyanis, hogy a (. . . mint a fejben I. alatt . . .). Már pedig a tényállás szerint a vádlott a feljelentés beadása alkalmával tudta, hogy ugyannak a polgári pernek megszüntetése érdekében, amely perben a szóbanforgó 1.600,000 korona letétbe helyeztetett, közte és a pótmagánvádló között, a perrel párhuzamosan, bíróságon kívül is folytak egyezkedési tárgyalások, hogy a per befejezése után pótmagánvádló ügyvéd e letéti összeg visszaadását csak azért tagadta meg, mert egy olyan új megállapodás létrejöttét vitatta, amely őt ez összegnek az ügyfele javára való megtartására feljogosítja. Erről a tényről azonban a vádlott a feljelentésben említést nem tett, pedig ennek felemlítése esetén nyomban szembeötlött volna, hogy a beadványban voltaképpen nem büntető igény, hanem csupán egy magánjogi perútra tartozó követelés érvényesíttetik. A vádlott tehát nyilván kellő ténybeli adat nélkül vádaskodott és az őt, mint jogi tanácsadót kötelező gondosságot és körültekintést mulasztotta el akkor, amikor elhallgatván a letét kiadása megtagadásának általa ismert körülményeit, pótmagánvádlót sikkasztás bűntette miatt jelentette fel pusztán ama tények alapján, hogy ez a letéti összeget a polgári per végleges befejezéséig, annak kimenetelétől függő joghatállyal, nyugta ellenében átvette és — bár ügyfele a pert megnyerte — ugyanő a letét kiadását felszólítása dacára megtagadta. Ezenfelül a tényállás szerint a vádlott nem csupán megfogalmazta, hanem ügyfelével alá is íratta és be is adatta a feljelentést tartalmazó beadványt. Ennek ügyvédi ellenjegyzését pedig szándékosan csakis azért mellőzte, mert érzése szerint ez az eljárás az ügyvédi etikával hozta volna őt összeütközésbe. A vádlottnak ez a ténykedése figyelembevéve, hogy ezt megelőzően ő tanácsolta a felének azt, hogy pótmagánvádló