Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 125 ügyvéd ellen a letéti összeg jogtalan visszatartása miatt bűnvádi eljárást kell indítani és ő ezt a tanácsot nem valamely, az ügyfelétől kapott tájékoztató adatra, hanem az általa vitt polgári perben és a pótmagánvádlóval folytatott egyezkedési tárgyalások során szerzett saját közvetlen észleteire alapította, a kir. Kúria felismerése szerint a befejezett «vádolás» jogi fogalmát kimeríti. Nem szünteti meg a vádlott személyes felelősségét az a körülmény sem, hogy ő a feljelentést, mint ügyvéd, meghatalmazotti minőségben tette. Az ÜB.-nak irányadóul vehető 52. és 62. §-aiban, valamint az 1887 : XXVIII. tc. 3. §-ban foglalt törvényes rendelkezésekből világos, hogy az ügyvédet megillető szólásszabadságnak és egyéni felelőtlenségnek határai csak addig terjednek, ameddig a fél képviseletében eljáró ügyvéd a törvény és jog területén mozog, ezen a ponton túl azonban a másokat szükség nélkül ért sérelmekért ezek minőségéhez képest maga isbüntető vagy fegyelmi felelősséggel tartozik . . . = Ügyvéd büntetőjogi felelőssége : BDtár XVII. 74. (elítélés védői előterjesztésért) ; BDtár XXI. 15. (elítélés felszólító levélért). BDtár XXIII. 17.: Az Ü. R. nem biztosít ugyan mentességet az ügyvédnek a Btk. rendelkezése alól, ha azonban az ügyvéd a feljelentést nem a vád koholt volta tudatában adta be és őt ezirányban gondatlanság sem terheli, sem a Btk. 227., sem a Bv. 20. § alapján nem vonható felelősségre. 205. Oly esetben, mikor az ügyvéd a beadványt a féltol nyert információ alapján szerkesztette és nines adat arra, hogy az információ valótlanságáról tudott, a beadványért ő büntetőjogi felelősséggel nem tartozik. (Kúria 1931. jún. 30. B I. 634/1931. sz.) Indokok : . . . S. vádlott nyolchónapi börtönre történt elítélése után felkereste dr. F. ügyvéd másodvádlottat és elpanaszolta neki, hogy a kihirdetett ítélet ellen fellebbezést jelentett be, mire a tárgyaló bíró azt a megjegyzést tette : «majd adok én magának fellebbezni, egy szót se szóljon», ekkor ő a fellebbezést visszavonta. Ezeknek előrebocsátása után S. megbízta dr. F. ügyvédet a fellebbezés beadásával, aki a fellebbezést benyújtotta s abba belefoglalta az eljáró bírónak állítólagos kijelentését is. Az Ü. E. 62. § értelmében az ügyvédi meghatalmazás az ügyvédet feljogosítja mindazon intézkedések megtételére, amelyek a rája bízott ügy rendes vitelével és teljes befejezésével egybe vannak kötve s az ügyvéd által végzettek, írottak vagy élőszóval előadottak harmadik személyekre nézve úgy tekin-