Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

100 Büntetőjogi Döntvénytár. érdekeit a szakképzett kir. ügyészség tagja a vád keretében képviselje (1. a Bp. 315. § ut. bek. is). Ehhez képest a kir. Kúria jogegységi tanácsa már 1909. február hó 25. napján 1325. szám alatt hozott határozatában, valamint B. 544/1910. számú határozatában is kimondotta, hogy a kir. ügyész által képviselt vád alapján folytatott eljárásban szereplő sértett képviselőjének díja és költségei nem tartoznak a Bp. 479. §-ban felsorolt bűnügyi költségek közé, melyeket a bűnösnek kimondott vádlott a Bp. 480. § 1. bek. értelmében megtéríteni tartozik. Minthogy pedig a jelen ügyben az eljárás a Bv. 20. § alá eső, tehát hivatalból üldözendő rágalmazás vétsége miatt folyt és annak egész folyama alatt a vádat a kir. ügyészség képviselte, nyilvánvaló, hogy a sértett nem igényelheti a vádlottól a Bp. 480. § alapján az ügyvédi képviseletből felmerülő kiadásainak megtérítését . . . = V. ö. BDtár III. 100. 171. Oly esetben, midőn a bűnvádi eljárás közvádra folyt, a feljelentést tett sértett a felmentett vádlott védelmével járt költségeket csakis a Bp. 483. § esetében köteles megtéríteni, tehát akkor, ha tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentés alapján indíttatott meg az eljárás. (Kúria JEH 1931. febr. 27. B I. 705/1931. sz.) Indokok : . . . A sértett följelentése tárgyában az ügyészi megbízott vádat emelt S. József ellen sikkasztás vétsége miatt s a járásbíróság a vádlottat el is ítélte. Fellebbezés folytán a kir. törvényszék a járásbíróság ítéletét megsemmisítve a vádlottat a Bp. 326. § 1. pont alapján fölmentette és egyúttal a sértettet a Bp. 483. § alapján kötelezte arra, hogy a vádlottnak 12 P fellebbviteli költséget fizessen meg. Ezen ítéletnek a költségekről rendelkező része törvénysértő. A jelen ügyben az eljárás mindvégig közvád alapján folyt és így — a végítélet fölmentő lévén — a költségek viselésére vonatkozólag a Bp. 482. § 1. bek. irányadó. E törvényhely értelmében ily esetben a bűnügyi költségek •— azoknak kivételével, amelyek a magánvád képviseletével és a terhelt védelmével jártak — rendszerint az államkincstárt terhelik. A fenti kivétel pedig azt jelenti, hogy a magánvád képviseletével felmerült költségeket a sértett, a terhelt védelmével felmerült költségeket pedig a terhelt tartozik viselni. A terheltnek e költségeit a följelentést tett sértett csak a Bp. 482. § 2. bek. esetében, tehát csak akkor köteles megtéríteni, ha az eljárás egyedül magánvád alapján folyt. A Bp. 483. §-a alapján pedig a feljelentőt — de csakis meghallgatása után — csak azokban a költségekben lehet elmarasztalni, amelyek az ő tudva hamis vagy feltűnően gondatlan feljelentése alapján megindított eljárással merültek fel. E § alkalmazása azonban a jelen ügyben ki van zárva, mert hiszen a sértett följelentése alapján a vádat a kir. ügyészség az egész eljárás folyamán képviselte, sőt a járásbíróság a vádlottat el is ítélte s a másodfokú fölmentő ítélet sem alapszik oly indokokon, amelyekből a sértett följelentésének tudva hamis vagy feltűnően gondatlan voltára a legtávolabbról is következtetni lehetne . . . = V. ö. a jelen kötetben 45. sorszám alatt közölt határozatot.