Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 99 169. Híresztelés a Bv. 1. § alkalmazásában: a mástól szerzett értesülés továbbadása. (Kúria 1981. ápr. 15. B I. 7577/1930. sz.) Indokok : . . . A Bv. 1. § értelmében a rágalmazás valamely ténynek nemcsak állításával, hanem híresztelésével, vagyis a mástól szerzett értesülés továbbadásával is elkövethető és az a körülmény, hogy a vádlott hallomását a pártjával szemben érzett kötelezettségből közölte, — tekintettel arra, hogy annak valóságáról nem győződött meg s hogy a pártkötelem teljesítése különben sem jogosít fel rágalmazó állítások megtételére — szintén nem szünteti meg a bűnösséget. = A híresztelés fogalmához 1. BDtár XVII. 74. 170. Oly esetben, mikor a bűnvádi eljárás közvádra folyt, a sértett nem igényelheti az elítélt vádlottól a Bp. 480. § alapján az ügyvédi képviseletből felmerülő kiadásainak megtérítését. (Kúria JER 1931. febr. 27. B I. 401/1931. sz.) Indokok : . . . A kaposvári kir. járásbíróság L. vádlottat bűnösnek mondotta ki a Bv. 20. §-ba ütköző hatóság előtti rágalmazás vétségében és büntetés megállapítása mellett kötelezte őt arra, hogy a Bp. 480. § értelmében a sértettnek «eljárási költség» fejében 48 P-t fizessen meg. A járásbírósági tárgyaláson a vádat az ügyészségi megbízott képviselte. Fellebbezés folytán a kaposvári kir. törvényszék a járásbíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a vádlottat a Bp. 479. és 480. §-ai értelmében 12 P fellebbviteli költséget a sértettnek megfizetni. A fellebbviteli tárgyaláson a vádat szintén a kir. ügyész képviselte. Ezen ítélet ellen a védő semmisségi panasszal élt a Bp. 385. § 1. a) és c) pontjai alapján ; a kir. tábla a Bp. 479. § és 480. § alapján kötelezte a vádlottat a főmagánvádló részére a vádlott semmisségi panaszára a sértett által beadott észrevételek körül felmerült 12 P bűnügyi költség fizetésére. A táblai tárgyaláson a vádat a kir. főügyész képviselte. Úgy a járásbíróság, mint a kir. törvényszék és a kir. ítélőtábla ítéletei megsértették a Bp. 479. § 1. bek.-nek és a Bp. 480. § 1. bek.-nek a bűnügyi költségekre vonatkozó rendelkezéseit, amikor a vádlottat a sértett képviseletével felmerült költségeknek megfizetésére kötelezték, holott mind a három fokon a vádat a közvádló képviselte. Igaz ugyan, hogy a Bp. 480. 1. bek. értelmében a bűnösnek kimondott vádlott köteles a bűnügyi költségeket megtéríteni, bűnügyi költségek alatt azonban csak a Bp. 479. § 1. bek.-ben kimerítően felsorolt költség értendő. Ezen törvényhely azonban — az ide nem tartozóktól eltekintve -— csak a magánvádlónak készkiadásban okozott szükséges költségeket és a magánvádló képviselőjének megfelelő díját és készkiadásait említi meg, nem pedig a — vádat nem képviselő — sértett után járási költségeit is. Ez utóbbiakat nyilván azért hagyta ki a törvényhozás a taxatív felsorolásból, mert ha a vádat a kir. ügyészség képviseli, a sértett a Bp. 50. § értelmében — kivéve a 41. §-ban meghatározott eseteket — nem vehet részt a vád képviseletében. Tehet ugyan a bizonyításra vonatkozólag indítványokat s magánjogi igényeit is érvényesítheti, de az e célból tett lépései, tehát a netán igénybe vett ügyvédi segély folytán felmerült kiadásainak megtérítését a vádlottól nem követelheti azért, mert a törvény gondoskodott arról, hogy a sértett 7*