Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

98 Büntetőjogi Döntvénytár. a távollevőkkel együtt, mindössze 14 egyént ítélt bűnösnek és ezek közül 10 egyén cselekményét minősítette vezetőinek, ami a védelem nézete szerint a vezetők és résztvevők közötti helyes aránynak sem felel meg. E részben a kir. Kúria arra utal, hogy a vád tárgyává tett cselekmény minősítése nem a vezetők és résztvevők közötti, egyébként pontosan meg sem állapítható arány, hanem a vádlottak terhére megállapított cselekmény tényálladéka alapján történik. Hogy a bíróság elé állított és bűnösnek ítélt vádlottak túlnyomó többsége vezetőnek bizonyult, az egyszerűen arra vezethető vissza, hogy a kiterjedtebb körre vonatkozó és így nagyobb tevékenységgel járó vezetői működés könnyebben megfigyelhető és a felfedezés esélye ennek megfelelően nagyobb, míg a titokban folytatott szervezkedés egyszerű résztvevői a felfedezést könnyebben kerülhetik el. . . . G. és H. vádlottak védőinek a minősítés tárgyában bejelentett az a panasza, hogy ezen vádlottak tevékenysége nem vezetői és kezdeményezői, hanem csupán résztvevői munkásság volt, szintén alaptalan. A tényállás szerint ugyanis G. vádlott H. vádlottal a földmunkásoknak a kommunista eszmék részére való megnyeréséről tárgyalt és e célból röpiratok készítését, sokszorosítását és terjesztését határozták el. Másrészt meg, bár az eszme G.-től származott, a szervezkedésnek a földmunkások közötti vezetője mégis H. volt, aki a tényállás szerint oly feladatot vállalt magára, amely a G.-től eredő eszme gyakorlati megvalósítását jelentette. ... A bűnösség megállapítása miatt használt panaszok, amelyeknek indoka az, hogy a vádlottak terhére megállapított cselekmény azért nem bűncselekmény, mert amit a vádlottak tettek, az nem erőszakra irányult, szintén alaptalanok. Az 1921 : III. tc. 1. §-ban meghatározott bűncselekménynél ugyanis az elkövetési cselekmény olyan mozgalom, illetve szervezkedés kezdeményezése és létrehozása, vagy az abban való tevékeny részvétel, illetve olyan mozgalom előmozdítása, amely mozgalom célja az állam és társadalom törvényes rendjének felforgatása és megsemmisítése. A törvény a mozgalom céljával kapcsolatban meghatározza azt is, hogy a felforgatásnak és megsemmisítésnek «erőszakosan» kell történnie. Ebből nyilvánvaló, hogy az «erőszak» ennél a bűncselekménynél nem cél, hanem csupán az a mód, amellyel a mozgalom által célba vett eredmény elérhető. A törvény e rendelkezésére figyelemmel tehát a tettes céljának a mozgalommal kapcsolatban nem is kell közvetlenül az erőszakra irányulnia, hanem csupán az szükséges, hogy a tettes tudatában legyen annak, mikép az a mozgalom, amelyet ő kezdeményezett, vagy amelyben tevékeny részt vett, mily módon fogja a célba vett eredményt elérni. A vádlottak tehát, akik a törvény által kifejezetten tiltott mozgalmat titokban kezdeményeztek, éppen azért nem is vitathatják sikerrel azt, hogy nem voltak tudatában annak, hogy a mozgalom által célba vett eredmény csak erőszakosan valósítható meg, e tudatban történt ténykedésük pedig megvalósítja az 1921 : III. tc. 1. §-ban meghatározott bűncselekményt. . . = Kúria: Az sem szükséges az 1. § 1. bek.-ben meghatározott tény álladék teljességéhez, hogy a mozgalom a kezdeményező lépéseken túl a megvalósulás stádiumába jusson {BDtár XVIII. 73.), vagy hogy a szervezkedés olyan legyen, ami a kitűzött célt azonnal vagy rövid időn belül megvalósítani képes. (BDtár XXII. 4.) — A vezetői és kezdeményezői tevékenységre 1. BDtár XVIII. 10. ; XX. 73. — Oly esetben, mikor a hamis útlevél készítése abból a célból történt, hogy a vádlott Magyarországra jöhessen annak segélyével, a 2. § 3. pont szerinti minősítés a helyes.