Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)
Büntetőjogi Döntvénytár. 95 164. Oly esetben, mikor a kir. ügyészség a vád tárgyát képező tettet olyan bűncselekményként bocsátotta bírói döntés alá, amelynek elbírálása nem egyesbíró hatáskörbe tartozik és annak oly minősítését, amelynek alapján a vád tárgyául szolgáló tett egyesbíró hatáskörébe tartozik, csak a másodfokú ítélet meghozatala után tette magáévá: az ügyet semmisségi panasz szempontjából (II. Bn. 30. §) úgy kell tekinteni, mintha az eredetileg is egyesbíró hatáskörébe . tartozott volna. (Kúria 1931. ápr. 29. B II. 1656/1931. sz.) = Kiterjesztő magyarázat a Bp« 381. § 2. bek. 2. pontban foglalt rendelkezés analógiájára. 165. A Bp. 162. § minden korlátozás nélkül írja elő, hogy a Bp. 141. § 2. vagy 4. pont alapján előzetes letartóztatásban levő egyént az előírt feltételek mellett biztosíték ellenében szabadlábra kell helyezni; ezért a Bp. 330. § 4. bek. alapján elrendelt előzetes letartóztatás esetében is helye van b iztosíték mellett való szabadlábra helyezésnek. (Kúria 1931 ápr 15 B j 1894/193i sz ) 166. Általános fenyegető szavak használata, amiből •a sértett a bekövetkező rossznak vagy bajnak (malum) mibenállását nem tudhatja meg és ami így kényszerítő erővel nem bírhat a sértett elhatározására, nem alkalmas a zsarolás kísérletének megállapítására. (Kúria 1931. ápr. 9. B I. 6719/1930. sz.) Indokok .... A Btk. 350. §-ban említett fenyegetésnek olyannak kell lenni, amely az eset összes körülményeire figyelemmel alapos félelmet kelthet a sértettben vala.mi meghatározott rossznak, bajnak (malum) bekövetkezésére nézve a így kényszerítő erővel bírhat a sértett elhatározására. Általános fenyegető szavak használata ezen eredmény előidézésére nem alkalmas, mert hisz a sértett nem is tudhatja, hogy mivel fenyegeti meg őt a vádlott s így a fenyegetés kényszerítő hatása sem nyilvánulhat meg. A jelen esetben a vádlottnak az a ténye, hogy ökleit emelte a sértettek felé, tekintettel arra, hogy ez 20 lépés távolságból történt, nem annyira fenyegetésnek, mint inkább a vádlott felindult állapotából folyó hadonászásnak tekinthető, amely felindultságot érthetővé teszi az a körülmény, hogy a sértettek megtagadták azon edények visszaadását, amelyekre tulajdont nem szereztek. Az a kijelentése pedig a vádlottnak, hogy ő nem tudja mit fog csinálni
