Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

Büntetőjogi Döntvénytár. 87 Indokok .... A Btk. 359. §-ba ütköző bűncselekmény szempontjából ugyanis nem ügydöntő az, hogy a tettes cselekménye másnak kárt okozott-e vagy sem, — mert e bűncselekménynél a védett jogtárgy nemcsak a hitelező vagyoni érdeke, hanem , a hatóság tekintélye is — sőt a védett érdek elsősorban a hatósági intézkedés sértetlensége. Hogy a zár alá vett dolog eltulajdonítása mikor jogtalan, azt éppen az e § által védett kettős érdek jelöli meg. Jogtalan az eltulajdonítás, amikor ez akár a hitelezők vagyoni érdekét, akár a hatósági intézkedést sérti és így a Btk. 359. § csak akkor nem állapítható meg, amikor a zár alá vett ingó dolog eltulajdonítása akár a törvény, akár a hatóság rendelkezése, akár végül a végrehajtató jogos engedélye folytán megengedettnek tekintendő. A jelen esetben azonban ez eshetőségek egyikéről sem lehet szó. A vádlott felmentése mégis törvényes : Figyelembe vette ugyanis a kir. Kúria, hogy a vádlott — miként az a megállapított tényállásból kitűnik — abban a tévedésben volt, hogy amikor ő a lefoglalt tárgyak becsértékét tetemesen meghaladó összeget fizetett a végrehajtató kezéhez, ekkor a lefoglalt ingóságok megfelelő része felett — a hatósági zár feloldása nélkül is — visszanyeri az intézkedés jogát. Ez a vélekedés nem volt ugyan jogszerű, ámde a magánjogi szabályok terén nem járatos vádlottnak ez a tévedése mégis menthető. Ezt a megbocsátható tévedését szem előtt tartva, a kir. Kúria úgy találta, hogy a vádlott cselekménye vádlott ezen menthető tévedése folytán (Btk. 82. §) nem büntethető . . . = Kúria : Önmagában az, hogy a hitelező részlettörlesztési kedvezményt adott a végrehajtást szenvedett vádlottnak, nem jogosította fel az utóbbit arra, hogy a nála lefoglalt ingókat eladja. (EH BHT 535.) — Felmentés, mikor a végrehajtást szenvedett vádlott a nála lefoglalt ingókat eladta, de a befolyt vételárat a végrehaj tatónak kielégítésére fordította. (BDtár VI. 175. ; XIII. 14.) 155. A hamis vád miatt indított bűnügyben az előzmény es bűnper olyan előzetes kérdés, amelynek jogerejű elintézéséig az elévülés a Btk. 109. §-ban foglalt rendelkezéshez képest, tehát a törvény erejénél fogva, a bíróságnak a felfüggesztést kimondó külön határozata nélkül is nyugszik. (Kúria 1931 ápr> 22> B i 7476/1930. sz.) Indokok : . . . B. vádlott 1925. december havában a párizsi rendőrhatóság előtt följelentést tett S. Rudolf ellen a miatt, hogy ez a francia frank meghamisítása miatt megindult bünper egyik gyanúsítottjától Rotterdamban az ottani konzulátuson 1925. december havában nagyobb mennyiségű hamis francia ezerfrankos bankjegyet vett át és azt forgalombahelyezés végett magával vitte Jáva szigetére; e feljelentés folytán S. Rudolf ellen a francia, valamint a hollandiai hatóságok megindították a bűnvádi eljárást s ennek folytán őt Batáviában személymotozás alá vétették, majd le is tartóztatták. Az a cselekmény, amely miatt a vádlott följelentést tett, a Btk. 206. § 2. pont alá eső s a Bn. 40. § 1. bek. szerint büntetendő pénzhamisítás büntette. Minthogy pedig a vádlott a följelentést hatóság előtt tette, mégpedig az eljárás adatai s az irányadó tényállás szerint bosszúból és a frankhamisítás részeseinek nyomáravezetők részére kitűzött jutalom elnyerése céljából, de minden tárgyi alap nélkül, nyilvánvaló, hogy a vádlott a sértettet bűntett elkövetésével tudva hamisan vádolta. Cselekménye tehát a Btk. 227. § 2. bek. 1. tétele alá eső hamis vád bűntettét állapítja meg.