Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

88 Büntetőjogi Döntvénytár. Tekintettel arra, hogy a vádlott följelentését Franciaországban tette meg, az alsóbíróságok a Btk. 12. §-ban foglalt rendelkezés folytán helyesen tették vizsgálat tárgyává azt, hogy a vádlott cselekménye a francia büntetőtörvény szerint mily cselekménynek felel meg és mily büntetéssel büntetendő. Mindkét alsóbíróság arra az eredményre jutott, hogy a vádlott cselekménye a francia büntetőtörvénykönyvnek a hamis tanuzásról rendelkező 361. §-a tényálladékát meríti ki, mely cselekményt a francia törvény meg nem határozott tartamú fogházbüntetéssel rendeli sújtani. A kir. törvényszék ez alapon a vádlottat a Btk. 8. és 10. §-ai felhívásával a Code Pénal 7. § és 361. § 1. bek., a Btk. 15. § és a Btk. 227. § utolsó bek. alapján kétévi fogházra és háromévi hivatalvesztésre ítélte. A kir. ítélőtábla ellenben a vádlottat a Bp. 326. § 3. pont alapján fölmentette azzal az indokolással, hogy miután a francia büntetőtörvény szerint alkalmazandó büntetés fogház, a magyar Btk. szerint pedig fogházbüntetést csak vétségre lehet alkalmazni, a vádlott cselekménye vétségnek tekintendő, melynek elévülési ideje a Btk. 105. § 3. pont szerint három év, a vádlott cselekménye elévült, mert a miatt eljárás csak 1929. január 14. napján indult meg B.-nek a budapesti kir. ügyészség által e napon vádlottként történt kihallgatásával. Téves mindkét alsóbíróságnak az az álláspontja, hogy a vádlott cselekménye a Code Pénal 361. §-ba ütköző hamis tanúskodással egyértelmű. A 361. % szerint ugyanis az büntetendő, aki bűntett ügyében akár a terhelt terhére, akár ennek javára hamisan tanúskodik. Ez a cselekmény a magyar Btk. 213. § alá eső hamis tanuzás bűntettének felel meg. A magyar Btk. 227. § alá eső hamis vád bűntettének pedig a Code Pénal 373. § alá eső cselekmény felel meg, amelyet az követ el, aki bírósági hivatalnokoknál vagy a közigazgatási rendőrség vagy rendőrbíróság előtt egy vagy több egyén ellen rágalmazó feljelentést tett . . . Minthogy pedig ez a cselekmény egy hónaptól 10 évig terjedhető fogházzal és 100 franktól 3000 frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, nyilvánvaló, hogy a vádlott büntetését ezen a Btk. 227. §-nál enyhébb § alapján kellene megállapítani. Ezen eltérő megállapítás dacára is helyes a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, hogy a vádlott cselekményének esetleges elévülésére vonatkozólag a magyar Btk. 105. § 3. pont szerinti háromévi vétségi elévülési idő volna alkalmazandó. Sőt ezt a megállapítást kiegészíti a kir. Kúria azzal, hogy a fentiek szerint a büntetés kimérésénél alkalmazandó francia büntetőtörvénykönyv 373. § alá eső cselekmény — tekintettel a Code Pénal 40. és a Code d'instruction Criminelle 638. §-aira — a francia jog szerint is három év alatt évül el. De tévedett a kir. ítélőtábla akkor, midőn megállapította, hogy az elévülés a jelen ügyben tényleg be is következett. . . . Igaz ugyan, hogy az elévülés a véghezvitel napjáva] veszi kezdetét (Btk. 107. §) s a hamis vád véghezviteli cselekménye a vádolási cselekmény elkövetésével — a jelen esetben a följelentés megtételével — befejezést nyert, mégis az eljárási elévülés kérdésének eldöntésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy a hamis vád folytán a vádlott ellen a büntető' eljárás megindíttatott-e? mikor indult meg? és mily eredménnyel végződött? Ugyanis az, hogy a hamis vád hivatalból üldözendő' bűntett-e? vagy csak magánindítványra üldözendő vétség-e? attól függ, hogy a hamis vád alapján a büntető eljárás a vádlott ellen már megindíttatott-e? Amíg ez nincs