Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 23. kötet (Budapest, 1931)

84 Büntetőjogi Döntvénytár. tekintetében a vádlott javára enyhítette, a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panasznak egyáltalában nincs hdyz- (Kúria 1931. márc. 10. B I. 1224/1931. sz.) Indokok .... A csalás bűntettének oly esete a vád tárgya, amelyet a Te. 101. § 5. pontja a kir. törvényszék mint egyesbíróság hatáskörébe utal. Az elsőfokú bíróság a vádlottat ebben a bűncselekményben mondotta ki bűnösnek, a kir. ítélőtábla azonban a cselekményt a Btk. 359. § 1. bek.-be ütköző sikkasztásnak tekintendő vétségnek minősítette s a vádlottat e miatt ítélte el a kir. törvényszék által megállapítottnál enyhébb büntetésre. Minthogy a II. Bn. 30. § szerint ha a kir. ítélőtábla az egyesbíró ítéletét a bűnösség és minősítés kérdésében helybenhagyta vagy csupán enyhébb büntetés kiszabásával változtatta meg, a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panasznak egyáltalában nincs helye s minthogy a jelen esetben a kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítés kérdésében, továbbá a büntetés mérve tekintetében a vádlott javára enyhítette, a perorvoslatot korlátozó rendelkezés a jelen ügyben is érvényesül . . . = A Kúria korábbi gyakorlatát fejezi ki : Oly esetben, mikor a másod- • bíróság az egyesbíró ítéletét a minősítés kérdésében nem hagyta helyben, hanem azt — bár a vádlott javára — megsemmisítette és a bűncselekményt enyhébben minősítette, a II. Bn. 30. §-ának az a rendelkezése, mely a semmisségi panasz használatát teljesen kizárja, nem bír hatállyal. (BDtár XXII. 12.) — A fennebb közölt határozatnak megfelelő újabb gyakorlatot helyesli Mendelényi id. mű 118. 1. 147. Tényállítást nem tartalmazó becsületsértő kifejezések miatt — bár azok a Bv. 9. §-ban megjelölt személyek ellen használtattak — magánindítvány alapján indítható meg a bűnvádi eljárás. (Kúria 1931. ápr. 8. B I. 877/1931. sz.) = Kúria EH : A Bv. 9. § 6. pontja esetében nem elég a megszégyenítő kifejezés; kellék oly tény állítása vagy híresztelése, amely valóság esetében bűnvádi vagy fegyelmi eljárás oka lehet (BHT 815.). — Kúria : De az már nem kellék, hogy az állítás más előtt történt legyen (BDtár XVIII. 32.). 148. A Bv. 1. §, eltérően a Btk. 258. §-tól, nem foglalja jogi egységgé a rágalmazásnak azt az esetét, amikor a rágalmazó tény több, habár nem együttlevő személy előtt állíttatott; a Bv. alkalmazásában annyi rágalmazás vétségét kell megállapítani, ahány alkalommal más egyén előtt e törvény tényálladéki elemeit tartalmazó valótlan tényt állít vagy híresztel a tettes. (Kúria 1931. ápr. 14. B I. 7513/1930. sz.) = Ugyanígy Kúria : BDtár XVIII. 172. — Kúria BDtár XXII. 20. : Anyagi halmazatot kell megállapítani, ha a rágalmazó tényállítás más-más