Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 27 ítélőtábla ennek dacára ítéletének rendelkező részében vádlott bűnösségét e miatt is kimondotta azáltal, hogy a rágalmazás vétségét a «sajtó-közlemény egész tartalmával)) elkövetettnek jelentette ki. ítéletének ezt a rendelkezését a kir. ítélőtábla azzal indokolja, hogy a Bp. 566. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés a tettazonosság kérdésére nem hat ki, tehát a sértett jogi érdek egységénél fogva a vád tárgyául az egész sajtóközlemény tekintendő s nem csupán a sajtóközleménynek a vádiratban megjelölt egyes kiszakított részei. Ennek folytán a kir. ítélőtábla szerint a bíróság ítéletében nincs kötve a vád korlátozott terjedelméhez. A kir. ítélőtábla jogi felfogása azonban téves. A Bp. 566. §. 2. bekezdése s ennek nyomán a Bp. 570. §. világosan rendeli, hogy a vádló vádiratában idézni köteles a nyomtatvány azon részeit, amelyekre vádját alapítja. A törvény ezen rendelkezésére tekintettel, tehát a vád tárgyának csakis azt a cselekményt lehet tekinteni, amelynek tényálladékát a sajtótermék tartalmának a vád által idézett része foglalja magában. Hogy pedig a sajtódeliktumoknál a büntető ítélet is csupán a sajtóterméknek ezen része tekintetében tartalmazhat rendelkezést, az világosan kitűnik a Bpn. 37. §. 1. bekezdéséből, amely szerint az esküdtekhez intézett ténykérdésben a sajtóközleménynek a vádiratban megjelölt szavaira kell utaíni. A ténykérdés pedig az esküdtek határozatával együtt a Bpn. 26. §. értelmében az ítélet rendelkező részét alkotja. Igaz ugyan, hogy a sajtó útján elkövetett bűncselekmények elbírálásánál minden sajtóterméket egy egységes gondolatszüleménynek kell tekinteni. Ezen jogtétel következményeit a bírói gyakorlat le is vonja. Nevezetesen, a sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetén ugyanazon sértettre vonatkozó halmozott sértéseket nem tekinti anyagi halmazatnak, hanem egy cselekménynek. Amiből megint következik, hogy ezek a sértések sem egymás mellett folyó, sem egymás után következő, külön álló bűnvádi eljárások tárgyává nem tehetők. De a sajtótermék egységéből következik az is, hogy a bíróság a vád tárgyává tettrészek értelmének és súlyának megvilágosítása végett, a sajtóközlemény egész tartalmát figyelembe veheti. Sőt rágalmazás és becsületsértés esetén a vádlott is kitérjeszkedhetik védekezésében a sajtóközlemény egész tartalmára oly módon, hogy a valóság bizonyítását indítványozhatja nemcsak a vád tárgyává tett, hanem a vád keretén kívül álló tényállításokra is és a "bíróság a valóság bizonyítását ebben a terjedelemben el is rendelheti, különösen olyan esetben, amidőn a sajtóközlemény lényege.