Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)
20 Büntetőjogi Döntvénytár. ságvesztésbüntetésen felük kifejezést, mert az 5. §. szerint az adócsalás rendszerint szabadságvesztéssel büntetendő. Ez azonban nem jelenti azt, hogyha a bíróság a szabadságvesztésbüntetés helyett a 92. §. alkalmazásával pénzbüntetést szab ki, akkor már nem kell a mellékpénzbüntetést kiszabnia. Ez az értelmezés ellenkeznék nemcsak az általános jogelvekkel és az állandó bírói gyakorlattal, de a 6. §. 3. bekezdésével is, mely egyenesen utal arra, hogy a Btk. 92. §, alkalmazása (vagy kísérlet) esetében sem szabható ,ki az előző bekezdések szerint kiszabandó pénzbüntetés az ott meghatározott legkisebb mértéken alul. A 6. §. 1. bekezdésének tehát az a helyes értelme, hogy pénzbüntetést, mint mellékbüntetést (mert a törvény nem használja a mellékbüntetés kifejezést), a főbüntetésen felül minden esetben, tehát akkor is ki kell szabni, ha a főbüntetés — a 92. §-ának alkalmazása vagy kísérlet esetében — pénzbüntetésben állapíttatik meg. Ezzel a rendelkezéssel ellentétes szabályok vannak ugyan a II. Bn. 3. §-ában, melynek 1. bekezdése hatályon kívül helyezi nemcsak a Btk-eknek, de más törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyek egyes cselekményekre mellékbüntetésként pénzbüntetést határoznak meg s melynek 2. és 3. bekezdése szerint pénzbüntetés mellékbüntetésként csak akkor állapítható meg, ha a terheltnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van s végül, melynek utolsó bekezdése szerint pénzbüntetés mellett mellékbüntetésként pénzbüntetést nem lehet megállapítani ; de éppen ezért volt szükség arra, hogy a törvényhozás a II. Bn. 20. §-ában kijelentse azt, hogy az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ának rendelkezései érintetlenül maradnak. Ezen rendelkezések szerint pedig a pénzbüntetést második (mellék) büntetésként minden esetben ki kell szabni, tehát akkor is, ha a terheltnek nincs megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete s akkor is, ha főbüntetésként (a Btk. 92. §-ának alkalmazása vagy kísérlet esetében) szintén pénzbüntetés van megállapítva. Ezen kivételes s a II. Bn.-ban megvalósított egészen új pénzbüntetési rendszer elveivel ellentétes rendelkezés indoka kétségkívül az volt, hogy az állam pénzügyi érdekei biztosíttassanak a II. Bn.-nak fentidézett rendelkezéseivel szemben. A rendszer ezen áttörésének helyes vagy helytelen volta de lege feranda vagy reformenda vitatható, azonban a bíróság a meghozott törvényt köteles alkalmazni. Minthogy pedig a kir. törvényszék ezen törvény alapján s annak egyedül helyes értelmezése mellett járt el akkor, midőn a
