Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 19 megjelölni, amely megjelölési mód nyilván a törvény szövegének világosabbá és érthetőbbé lételét célozta. Ennek az álláspontnak a helyessége kitűnik az ugyanezen mondatban foglalt abból a rendelkezésből is, mely szerint érinfcetlenül maradnak az 1920: XXXII. tc. 13. §-a 2. bekezdésének a végrehajtás felfüggesztését tiltó rendelkezései. A 13. §. 2. bekezdésében ugyanis csupán az a rendelkezés foglaltatik, hogy a pénzbüntetésre a Bn. 1. §-a nem alkalmazható. De nem is tételezhető fel a törvényhozástól, mely a II. Bn. '20. §-ának szóbanforgó rendelkezésével az állam pénzügyi érdekeit kívánta biztosítani, hogy ugyanazon mondatban hatályon kívül helyezze az 1920 : XXXII. tc. 6. §. 3. bekezdését, amely megtiltja azt, hogy a pénzbüntetés az egyes törvényekben megállapított legkisebb mértéken alul — akár a Btk. 92. §-ának alkalmazása, akár kísérlet esetében — szabassék ki s viszont hatályban tartsa a 13. §. 2. bekezdésében a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó tilalmat. És teljesen érthetetlen és észszerűtlen volna az is, hogy bár a II. Bn. 21. §-a hatályban tartotta azokat a jogszabályokat, amelyek szerint az egyes esetben kiszabható pénzbüntetés vagy pénzbírság összege százalékban vagy hányadban van kifejezve, vagy a kártól vagy jogtalan nyereségtől függ, mégis a 20. §-ban hatályon kívül helyezte volna az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ának a fenti jogszabályokkal kapcsolatosan rendelkező 2. és 4. bekezdését. Mindezekből egészen kétségtelen, hogy a II. Bn. 20. §-a 2. bekezdésének szövege nem jelent mást, mintha a szöveg úgy szólna, hogy (érintetlenül marad az 1920 : XXXII. tc. 6. §-a és ugyanezen törvény 13. §-ának a 2. bekezdése» s hogy a törvényhozás az alkalmazott szövegben foglalt bővítéssel csupán ezen érintetlenül hagyott rendelkezések tárgyát kívánta közelebbről megjelölni. Ennek folytán pedig tarthatatlan az a magyarázat, mintha a II. Bn. 20. §-ának 2. bekezdése az 1920 : XXXII. tc. 6. §-ának 1. bekezdését hatályában fenntartotta, többi bekezdéseit pedig hatályon kívül helyezte volna. IV. Be nem volna a panaszolt törvénysértés megállapítható akkor sem, ha a II. Bn. 20. §-a ekként volna-értelmezhető. Mert az 1920 : XXXII. tc. 6. §-a 1. bekezdésében foglalt annak a rendelkezésnek, hogy «a szabadságvesztésbüntetésen felül minden esetben pénzbüntetést is ki kell szabni», nem tulajdonítható az az értelem, mintha a Btk. 92. §. alkalmazása esetében, tehát pénzbüntetésnek főbüntetésként megállapítása esetében nem kellene a mellékpénzbüntetést kiszabni. A 6. §. 1. bekezdése ugyanis csak azért használja «a szabadat