Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Hun tetőjogi Dön tvénytár. 7 van szú, amelyei ugyan már mintegy 35 óv előtt hozattak, de időszerűségét nem vesztett fontos elvi kérdésre vonatkoznak. IV. A jogegységi tanács az elébe terjesztett kérdést a rendelkező rész értelmében döntötte el a következő okokból : A Btk. 240. §-ában előforduló az a kitétel, hogy az «ítélet kihirdetése előtt» a Btk. 116. §-ában is előfordul s egyik törvényszakaszban sincs meghatározva, hogy a törvényhozó az elsőbírói vagy a jogerős ítéletet értette. Ezt a kérdést tehát a bíróságoknak kell magyarázat útján eldönteniük. A Btk. 116. §-ával kapcsolatban a bírói gyakorlat a kérdést akként döntötte el, hogy a magánjndítvány csak az elsőbírói ítélet Isihirdetéséig vonható vissza. Ez ma már állandó gyakorlat. A Btk. 240. §-ával kapcsolatban gyakorlatnak nevezhető bírósági álláspont — az eseteknek ritkább volta miatt — nem alakult ki s csak több évtizedre visszamenőleg volt két olyan kúriai határozat feltalálható, amely erre a kérdésre vonatkozik s egyúttal ellentétes is. A Btk. 116. §-ával kapcsolatos fenti gyakorlatot mindkét határozat helyesnek ismeri el, de míg az I. alatt ismertetett határozat szerint a Btk. 240. §-a a Btk. 116. §-ától eltérő intézkedést tartalmaz, addig a II. alatt ismertetett határozatnak indoka az, hogy a Btk. 240. §-ában előforduló az a kitétel, hogy az «ítélet kihirdetése előtt» éppen úgy értelmezendő, mint a gyakorlat a Btk. 116. §-ában előforduló hasonló kitételt magyarázza . A jogegységi tanács véleménye szerint ez az utóbbi álláspont a helyes. Először általában azért, mert a törvénymagyarázat alapvető elvével ellenkeznék a törvényhozó által ugyanazon törvény két szakaszában használt ugyanazon kitételnek különböző értelmet tulajdonítani s bírói ítélet alatt a Btk. 116. §-ával kapcsolatban az elsőfokú ítéletet, a Btk. 240. §-ával kapcsolatban pedig a másod- vagy harmadfokú ítéletet érteni. Másodszor pedig nem is indokolja semmiféle komoly szempont azt, hogy a Btk. 240. §-a A Btk. 116. §-ától eltérő'módon magyaráztassék. Igaz ugyan, hogy míg a Btk. 116. §-a a bűnvádi eljárás megindítását, addig a Btk. 240. §-u a büntethetőséget kizáró okot állapít meg s az előbbit kizárólag a sértettek ténye, míg az utóbbit a vádlottnak és a sértettnek közös ténye valósítja meg, ámde ezek a különbségek a felvetett kérdés eldöntése szempontjából nem bírnak jelentőséggel.