Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

120 Büntetőjogi Döntvénytár. tésnél, ha ennek tartama rövidebb volt, mint a pér< 'hitttest helyettesítő szabadságvesztésbüntetés. (Kúria 1929 szept. 25. B I. 3000/1928. sz.> A kir. Kúria : A kir. ítélőtábla ítéletének a pénzbüntetés kiszabására.vonatkozó részét a Bp. 385. §-ának a II. Bn. 28. §-a által módosított 3. pontjában meghatározott semmisségi okból a Bpn. 33. §. 1. bek. alapján megsemmisíti és a vádlott főbüntetését 150, mellékbüntetését pedig 10 P-ben állapítja meg azzal, hogy ezeket a pénzbüntetéseket behajthatatlanságuk esetében 5 P-ként egynapi fogházra, vagyis összesen 32 napi fogházra kell átváltoztatni. Indokok : . . . A vádlott és védője a kir. ítélőtábla ítélete ellen a Bp. 385. §. 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának nem kellő mértékben való alkalmazása miatt jelentettek be semmisségi panaszt s ezt írásbán azzal indokolták, hogy a vagyontalan vádlotton a pénzbüntetés nem lévén behajtható, vele szemben összesen 140 napi fogházbüntetés fog végrehajtatni, holott az elsőfokú ítélet értelmében, amelyet a kir. ítélőtábla nyilván enyhíteni akart, csak 32 napi fogházbüntetést kellett volna kitöltenie. A panasz alapos. Nincs ugyan a vádlottnak igaza abban, mintha általában a felsőbíróság a Btk. 92. §. alkalmazásával ne állapíthatna meg oly összegű pénzbüntetést, amely fogházra átváltoztatva hoszszabb tartamú fogházbüntetést eredményez, mint aminőre az elsőfokú bíróság a vádlottat a Btk. 92. §. alkalmazása nélkül elítélte, mert egy vagyonos vádlotton a helyettesítő fogházbüntetés nem fog végrehajtatni s még a nem vagyonos vádlottak túlnyomó része is lehetőleg inkább lefizeti a magasabb pénzbüntetést is, mintsem rajta szabadságvesztésbüntetés bajtassék végre. Ilyen esetekben tehát a vádlottra a Btk. 92. §. alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés még akkor is enyhébb az elsőfokon kiszabott szabadságvesztésbüntetésnél, ha ennek tartama rövidebb volt, mint a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetés. Ha azonban, mint jelen esetben, a vádlott — az erkölcsi és vagyoni bizonyítvány szerint — teljesen vagyontalan csapos,, aki a pénzbüntetést előreláthatólag lefizetni nem képes, akkor nyilvánvaló, hogy egy oly nagy összegű pénzbüntetésnek — bár a Btk. 92. §. alkalmazásával való — kiszabása, amely behajthatatlanság esetében több mint négyszer oly hosszú tartamú szabadságvesztésbüntetésre változtatandó át, mint