Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

118 Büntetőjogi Döntvénytár. nyilvánították, azt a kijelentést tette, hogy «lesz még proletárdiktatúra is»A kir. törvényszék azt állapítván meg tényként, hogy a vádlott azt a kijelentést tette : «szép az ítélet, de ez még proletárdiktatúrára vezethet*, a vádlottat a Bp. 326. §. 1. pontja alapján fölmentette. A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta s indokolásában azon álláspontjának adott kifejezést, hogy a vádlottnak fenti kijelentése az ügyben ítélkezett bírói tanács tagjai sérelmére elkövetett rágalmazás vétségének tényálladékát látszik kimeríteni, mely cselekmény azonban felhatalmazás hiányában elbírálható nem volt. Ez az ítélet jogerőre emelkedvén, a kir. ügyészség beszerezte az igazságügyminiszter felhatalmazását és ennek alapján a fenti tett miatt új vádiratot adott be a vádlott ellen, de most már felhatalmazására üldözendő rágalmazás vétsége címén. A vádlott a vádirat ellen kifogásokat adott be, melyeknek tárgyalása előtt azonban a kir. ügyészség ezt a vádiratot visszavonta s kérte minden további eljárás beállítását. A végzéssel a vádlott ellen felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt indított ezt az eljárást a Bp. 1. §-a alapján vád hiányában megszüntette. Ez a végzés jogerőre emelkedvén, a kir. ügyészség az izgatás vétsége miatt indított s jogerős felmentő ítélettel befejezett bűnügynek újrafelvételét indítványozta azzal, hogy a vádlott most már felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt ítéltessék el. A kir. büntetőtörvényszék az ügy újrafelvételét a Bp. 456. §. 4. bekezdése alapján megtagadta azzal az indokolással, hogy a felhatalmazás nem tekinthető a Bp. 449. §. 3. pontjában említett új bizonyítéknak, hanem csak a bűnvádi eljárás megindításához szükséges formál jogi kelléknek. A kir. ítélőtábla azonban a kir. ügyész felfolyamodása folytán az eljáró s újrafelvételét rendelte el, mert a pótlólag beszerzett felhatalmazást új ténynek és bizonyítéknak tekintette. Ezen végzés folytán hozták meg az alsóbíróságok a jelen felülvizsgálat alapjául szolgáló ítéleteiket, melyek szerint az izgatási ügyben hozott ítéletek hatályon kívül helyezése mellett a vádlottat felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt elítélték. Az alsóbíróságok eljárásukkal a Bp. 385. §. 1. c) pontjában meghatározott semmisségi okot valósították meg. Figyelmen kívül hagyták ugyanis a kir. törvényszék vádtanácsának végzését, amely a vádlott ellen már felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt indított eljárást jogerősen megszüntette. Ezzel a végzéssel az eljárás nem a Bp. 444. §-ában említett okból, hanem vád hiányában szüntettetvén meg, a Bp. 445. §-a értelmében az eljárás újrafelvételi határozat nélkül nem folytatható. Már pedig ez a jogerős megszüntető végzés semmiféle újabb határozattal hatályon kívül nem helyeztetett, mert az alsóbírói ítéletek nem ezt a végzést, hanem az izgatási ügyben hozott ítéleteket helyezték hatályon kívül. Ezek szerint kétségtelen, hogy az alsóbíróságok a vádlottat oly bűncselekményben mondták ki bűnösnek, amelynek tárgyában már jogerős megszüntető határozat volt hozva. Iííaz ugyan, hogy a Bp. 326. §. 1. pontjának második tétele értelmében akkor kell felmentő ítéletet hozni, ha a bűncselekmény tárgyában korábban már jogerős ítélet volt hozva, ámde a kir. Kúria gyakorlata szerint a Bp. 326. §. 1. pontja-