Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. A Btk. 96. és 104. §-ai, valamint a Bp. 518. §-a egybevetett értelme szerint azonban az összbüntetés kiszabásának tárgya csak határozott tartamú szabadságvesztés büntetés lehet. A II. Bn. III. fejezetében meghatározott szigorított dologházi őrizetet azonban, — e büntetés határozatlan tartama, de a büntetés különös természete folytán sem lehet határozott tartamú szabadságvesztés büntetésnek tekinteni és éppen ezért a kir. törvényszék által felhívott törvényhelyeket ez esetben nem lehet alkalmazni. A szigorított dologházi őrizetet tehát ilyen módon határozott tartamú szabadságvesztés büntetéssel összbüntetésbe foglalni nem lehet. Ilyen esetben ugyanis egyedül a II. Bn. 40. §-ában foglalt jogszabály lehet az irányadó. Az itt írt módon kell tehát ilyen esetben az illetékes bíróságnak határoznia, amely esetben természetesen az eljárási szabályok is eltérők lesznek a Bp. 517. és 518. §-aiban körvonalozottaktól. A kir. törvényszék tehát túllépte hatáskörét mikor ez ügyben a, büntetéseket a Bp. 517. és 518. §-ai alapján foglalta összbüntetésbe és így a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott s hivatalból figyelembe veendő semmiség esetére szolgáltatott okot . . . = Ugyanígy BDtár XXI. 92., XXII. 72. 124. Üzletszerűségnek az ismérve az, hogg a tettesnek állandó akarata legyen bűncselekményeknek abból a célból való gyakori elkövetésére, hogy az mintegy keresetforrásként jövedelmezzen. (Kúria 1929jún. 18. B IL 3176/1929. sz.) Indokok : . . . Nem az állapítja meg a lopással üzletszerűleg való foglalkozás fogalmát — amit e részben az alsófokú bíróságok kiemeltek, t. i. hogy a vádlott lopásból tartja fenn magát, vagy hogy a lopásból mellékkeresetszerűen állandóan hasznot húz, — hanem az, hogy a tettesnek állandó akarata legyen bűncselekményeknek abból a célból való gyakori elkövetésére, hogy az mintegy keresetforrásként jövedelmezzen. Ez pedig a lopásért már tizenháromszor büntetett előéletű vádlottnak vádbeli tettében — aki most is, alig hogy a vonatra felszállott, az általa azelőtt nem is ösmert sértett-utas társának felakasztva levő kabátja zsebéből a pénztárcát azonnal kilopta — határozottan és félreismerhetetlenül kidomborodik és megnyilvánul. így 1 t hát vádlott cselekménye nemcsak a Btk. 338. §. szerint, hanem a Bn. 49. §. 2. bek. 3. pontja alapján is minősítendő bűntetté . ..