Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

94 Binitetöjogi Döntvénytár. lanságban követte el, a Bp. 326. §. 3. pontja értelmében a vád alól felmentette. A kir. Kúria azonban úgy találta, hogy a kir. ítélőtábla anyagi jogszabályt sértett, midőn az orvosszakértők véleményére utalva kimondta, hogy a vádlott bűncselekménye neki be nem számítható. Az a kérdés ugyanis, hogy valamely cselekmény a cselekvő egyénnek beszámítható-e vagy sem, jelesen, hogy a cselekvő egyén ha az elmebeteg, az elmetehetségének e megzavarása miatt bírt-e akaratának szabad elhatározási képességével vagy sem, bírói döntés tárgya, annál inkább a bírói m egítélés körébe tartozik az, hogy a tettes a cselekményt öntudatlan állapotban követte-e el vagy nem. Az orvosszakértők szakvéleménye — az abban foglalt észlelések és megfigyelések — az orvosi szakértelemmel feltárt jelenségek nyomán ennél a bírói döntésnél figyelembe veendő alapot szolgáltat ugyan ; azt a kérdést azonban, hogy a tettes öntudatlan állapotban vagy pedig tudatosan cselekedett-e, nem az orvosszakértő, hanem a bíró van hivatva megbírálni. A jelen ügyben az orvosszakértők megállapították, hogy a vádlott sem a bűncselekmény elkövetésekor, sem jelenleg elmebetegségben nem szenved, megállapították azonban azt is, hogy ő cselekményét heveny alkoholos mérgezés okozta alkoholos öntudatlanságban követte el. A kir. ítélőtábla főként ez orvosi vélemény alapján és azért állapította meg, hogy a vádlott öntudatlan állapotban ténykedett, mert a vádlottnak abnormis lelkiállapotra valló cselekményei az öntudatlan állapotra utalnak és ezt nem zárja ki az sem, hogy közben a vádlott egyes ténykedései logikus gondolkodást tüntetnek fel, mert ezek merőben fizikaiak. Az ezek szerint itt egyedül számba vehető öntudatlanság az az állapot, amikor az eszmélés teljesen megszűnik és illetőleg teljesen szünetel; vagy legalább is olyan mérvű megzavarodása ez az öntudatnak, amikor a tettes cselekménye következményeit átérteni képtelen. Kétségtelen, hogy a heveny alkohol mérgezés ezt az állapotot előidézheti ; de hogy azt valóban előidézte-e, az főként a tettes külső cselekményeiből, viselkedéséből következtethető. így vizsgálva a vádlott cselekményeit és viselkedését a kir. Kúria úgy találta, hogy az a heveny alkohol mérgezés, amelyet a kir. ítélőtábla által megállapított tényekből kétségkívül következtetni kell, ilyen öntudatlan, állapotot a vádlottnál nem idézett elő. Az alsóbbfokú bíróságok ugyanis tényként állapították meg, hogy a vádlott a vádbeli eset alkalmával, amikor a sörözésből haza érkezett a délelőtt történtekre, így nevezetesen arra, hogy ő megígérte volt, mikép a gyermekeivel este a borbélyhoz fog menni, visszaemlékezett, tehát nála az emlékezés meg volt. És éppen ez a visszaemlékezés váltotta is ki a vádlottnál azt az indulatot, ami aztán kétségtelenül féktelen, kellően meg nem okolt, de éppen az alkohol zavaró hatása általa megérthető cselekvőségre indította őt. E cselekvősége közben aztán a vádlott olyan logikus és egyátalán nem merőben fizikai láncolatos cselekvőségeket végzett, ami megint azt tanúsítja, hogy a vádlott eszmélt és tudatosan tört célja felé. Meg van ugyanis állapítva, hogy a bűncselekmény elkövetése előtt a vádlott búcsúlevelét írt, azt a bibliába tette, gyermekeitől búcsúzott, azokat meg-, csókolta, a sértettet pedig figyelmeztette ne próbálja a lámpát eloltani, mert ő őt a sötétben is meg tudja fojtani. Végül azokból a megállapított tényekből, ahogyan a vádlott a szomszédok megjelenésekor és ezt követően viselkedett, nem csak arra vonható biztos következtetés, hogy a vádlott a helyzetet felismerni képes volt, tehát a vádlottnál az eszmélés nem szűnt meg ; de kétsésret kizárva bizonyítja ez a viselkedése azt is, hogy ő cselekménye következményeivel is tisztában volt. Ezek szerint a vádlottnál a bűncselekmény el-