Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjoyi Döntvénytár. 93 öél fogva a vádlott az 57,000/1920. B. M. sz. rendelet 44. §-ának utolsó pontja értelmében a menetsebességet a lépésben haladó lófogatú kocsi sebességéig tartozott volna mérsékelni; sem pedig a ló oly nyugtalankodásának, melynél fogva a rendelet 47. §. értelmében autóját lassítani, esetleg megállítani, még kevésbbé oly fenyegető veszélynek, hogy a motor működését megszüntetni köteles volt volna. Ha továbbá a vádlott a szekér mellett még látta volna is az elhalt sértett fiút vagy kellő figyelem mellett őt láthatta vagy látnia kellett volna is, amikor autójával a szekérhez közeledett, még a legnagyobb gondosság és figyelem mellett sem számíthatott a vádlott arra s nem láthatta előre azt, hogy az elhalt sértett az út túlsó oldalán lévő szekér mellől az úton át fog szaladni akkor, amikor az ő autója az út innenső oldalán már majdnem egy irányban érkezett a szekérrel. Amikor tehát a sértett — akár ijedtségből, akár bármi más okból — ilyen helyzetben futott át a sötét úton s akart a vádlott által vezetett autó előtt átszaladni; s amikor a való tényállás szerint a sértett futásnak indulása után az autó reflektorának a fénycsóvájába került, nem volt távolabb az autótól két lépésnél, a vádlott autója pedig azonnali fékezés esetén is csak 6—8 lépés távolság után volt megállítható, helyes az az alsóbírósági megállapítás, hogy a sértett elütése elkerülhetetlen volt s hogy a vádlott, aki az általa vezetett autó menetirányában előre nézve is tartozott az úttestet figyelemmel kísérni, azt, hogy akadály van a kocsija előtt — oly időben, hogy az elgázolást megelőzze — nem láthatta és így kocsiját meg sem állíthatta. Mindezeknél fogva a kir. Kúria is úgy találta, hogy a vádlottat — aki a valónak elfogadott tényállás szerint tülkölt, akinek kocsija úti reflektorral volt kivilágítva s aki a megengedettnél nem nagyobb sebességgel szabályszerűen az út baloldalán haladt autójával — az autó vezetése körül nem terheli semmi szabálytalanság, olyan cselekvés vagy mulasztás, amely a gondatlanság büntetőjogi fogalma alá volna vonható . . . 112. Beszámíthatóság megállapítása, jóllehet az orvosszakértők véleménye szerint a vádlott a cselekményt (Btk. 279. §.) heveny alkoholmérgezés okozta öntudatlanságban követte el. (Kúria 1929 máj 15 B n 3955/1928 Sz;) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla a vádlottat, a meghallgatott orvosszakértők véleménye alapján azért, mert a vádlott a vádbeli cselekményt heveny alkoholmérgezés okozta öntudat-