Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjog i Döntvénytár. 87 az adóalanyok e szempontból nem tekinthetők sértettnek, mert a velők való viszonylatban a bűncselekménynek nyoma még nincs ; de amikor a vádlott a pénzösszegeket a felektől a város részére szabályszerűen megszerezte, az ekként kézhez vett Összegeket a vádlott már a város kárára tulajdonította cl. így tehát CSupán egy sértettről, a városról lehel szó ; amiért is a vádlott cselekménye az állandó bírói gyakorlat szerint is egy folytatólagos hivatali sikkasztás bűncselekményéi állapítja meg. Nem vátoztat ezen az a körülmény, hogy a vádlott az egyes tételeket több ízben és különböző alkalmával nem fizette be ; valamit az sem, hogy az eredetileg létrejött általános az összes részletet átölelő szándék a részleteknél a felmerülő elkövetési formák természetének megfelelően nyert a cselekvésben kifejezést . . . = Anyagi halmazat: a postaalkalmazott különböző személyek által feladott postacsomagokat sikkasztott el. BDtár XXI. 63. — Kúria : Folytatólagosság, mikor a postahivatalnok postára adott több levelet felbontott abból a célból, hogy azok tartalmát (dollárbankjegyeket) eltulajdonítsa (1929 jún. 11. B III. 5267/1928. sz.). 107. A kir. Kúria előtti tárgyalás határnapjának elmulasztása miatt a Bp. 463. §. szerint igazolásnak helye nincsen. (KURIA 192Q febr. 12. B III. 635/1929. sz.) 108. Semmisségi panasz bejelentésének vagy indokolás előterjesztésének elmulasztása esetében az igazolási kérelem felől a kir. Kúria határoz. I. (Kúria 1929 febr. 26. B II. 7696/1927. sz.) Indokok : . . . A vádlott a másodfokú ítélet ellen írásban benyújtott semmisségi panasszal élt. Minthogy vádlott e semmisségi panaszát nem az elsőfokú bíróságnál, hanem a kir. ítélőtáblánál nyújtotta be és minthogy az innen leküldött semmisségi panasz nyolc nap után érkezett le az elsőfokú bírósághoz, utóbbi a semmisségi panaszt mint elkésettet visszautasította. E visszautasító végzés ellen a vádlott igazolási kérelmet adott be és ebben jóhiszemű tévedésére utalva kérte semmisségi panasza elfogadását és az illetékes bírósághoz leendő felterjesztését. Ezt az igazolási kérelmet az elsőfokú bíróság elbírálta, annak helyt adott, holott a Bp. 465. §. szerint ez nem tartozott hatáskörébe. Ezzel a rendelkezésével az elsőfokú bíróság a Bp. 384. §. 4. p.-ja alá eső semmisségi okot valósított meg és végzése ez okból megsemmisítendő volt . . .