Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 22. kötet (Budapest, 1930)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 Ezeket irányadóul véve nem tévedett a kir. ítélőtábla abban, hogy a vádlott cselekménye megállapítja a Hv. 2. §. 2. bek.-be ütköző bűncselekmény tényálladékát. .. 101. A Bv. rendelkezései között a jóhiszeműség mint a bűnösséget kizáró körülmény nem fordul elo és a rágalmazást az is elköveti, aki abban a hiszemben állit dijfamáló tényt, hogy az való. (Kúria 1928 okt. 5. B I. 5191/1928. sz.) = Ugyanúgy Kúria BDtúr X. 35. — EH BHT 672. 102. Ahhoz, hogy tényállítások valósága bizonyítottnak legyen elfogadható, nem szükséges az, hogy az állítások minden részlete bizonyítást nyerjen; elegendő, ha az állítások lényege valónak bizonyul. (Kúria 1929 máj. 8. B I. 8003/1928. sz.) Indokok : . . . A kir. ítélőtábla az általa valónak elfogadott tényállás mellett a vádlott bűnösségét azért állapította meg, mert a vád tárgyává tett sajtóközlemény a bizonyított tényéknél többet állított és a többlet állítások, melyek részben nem bizonyultak valónak részben pedig egyenesen valótlanoknak jelentkeznek, a rágalmazás vétségét, a bizonyított tényekre való tekintet nélkül is, hiánytalanul magukban foglalják. Ez az álláspont jogilag nem helytálló. Ahhoz ugyanis, hogy egy sajtóközleményben vagy híresztelésben foglalt tényállítások valósága bizonyítottnak legyen elfogadható, nem szükséges az, hogy az állítások minden részlete bizonyítást nyerjen ; elegendő az, ha a valóság bizonyítás során az állítások lényege valónak bizonyult, feltéve természe tesen azt, hogy a valónak bizonyult tényállításokkal összefüggően tett többi tényállítások is olyanok, amelyek arányaikban és jelentőségökben a valónak elfogadott tényekkel kapcsolatba hozhatók és azoknak kereteit nem haladják túl. Már pedig a valóság bizonyításnak eredményéből, a kir. Kúria megismerése szerint, azt a következtetést kell levonni, hogy vádlottnak a sajtóközlemény ben foglalt tényállításait lényegükben bizonyítani sikerült . = Kúria : Elég, ha az állított és bizonyított tény között jelentőségbeli arány mutatkozik {BDtúr XII. 71., BHT 676.). Tényre utaló kifejezés esetében az a döntő, hogy a sértés arányban áll-e a bizonyított ténv diffamáló erejével (BDtúr XXI. 2.). 6*