Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

1. /. Beszédből kiragadott valamely kijelentés értelmezésénél nem kizárólag a használt és vád tárgyává tett szavak betű. szerinti értelme a döntő, hanem figyelembe veendő az is, hogy e kijelentés mily tartalmú beszéd keretében és azzal mily összefüggésben, továbbá hogy mily célzatossággal tétetett. — //. Kollektív egységnek, társaságnak vagy közületnek erkölcsi értéke — mint a megbecsülésnek az alapja — az egységben foglalt egyes személyek egyéni megbecsülésén nyugszik, és így az a kifelé nyilvánuló tudat, hogy valamely közület vagy társaság tagjai között erkölcsileg kifogás alá eső egyének vannak, ha a kifogás alá eső tag személye ismeretlen és ez okból ez a tag a közületből ki nem rekeszthető és ha ennek folytán a közületnek valamennyi tagjára a megbecsülést érintő árnyék nehezedik, akkor az elhangzott rágalom vagy becsületsértés érinti az egész közületet vagy testületet is. — ///. A kir. Kúria felülvizsgálja annak a megállapításnak a helyességét, hogy a vád tárgyává tett nyilatkozat nem vonatkozik azokra, akik sértetlkép felléplek. (Kúria 1927 oki. 12 B. II. 3618/1927. sz.) indokok: ... A kir. ítélőtábla a vádlódat a három rendbeli rágalmazás vétségének várija alól azon oknál fogva menletle fel, a B|>. 326. §-ának 1. pontja alapján, mert szerinte a bíróság a jelen csel.kmény elbírálásánál egyedül és kizárólag a vád alapjául vett kijelentés tartalmára támaszkodhatott és ebből kiindulva úgy találta, hogy vádlottunk vád tárcává lelt kijelentésével csak egyea közéleli férfiak és a nemzetg) ülésnek csak egyes képviselő Büntetőjogi Döntvénytár. XXI. 1