Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 129 nált és el nem késett semmisségi panaszokat, a kir. törvényszék hatásköre túllépésével utasította vissza. Ezért a neheztelt végzést a kir. Kúria megsemmisítette és a Bp. 518. §-ának rendelkezése szerint meg nem engedett semmisségi panaszokat, a Bp. 434. §. 3. bek.-hez képest visszautasította. Szükségesnek találja a kir. Kúria annak megjegyzését, hogy a II. Bn. 36. és köv. §-aiban meghatározott szigorított dologházi őrizet természete kizárja azt, hogy az, határozott tartamú szabadságvesztésbüntetéssel összbüntetésbe legyen foglalható, éppen ezért az eljárt kir. törvényszék a vonatkozó ügyészi indítványra nem nyilvános tárgyalást tartozott volna kitűzni, hanem az indítványt el kellett volna utasítania, amely elutasítást tartalmazó végzéssel szemben feleket a Bp. 378. §. szerint csupán felfolyamodási jog illetheti meg . . . 93. Hivatali sikkasztás esetében a község egyes lakosait a pótmagánuád joga nem illeti meg. (Kúria JEII 1928 jún. 22. B I. 2839/1928. sz.) Indokok.... A vádtanács jogi állásfoglalása merőben téves, mert az végeredményben a népvád (actio popularis) eszméjének megvalósítása volna. Alig van ugyanis bűncselekmény, amely közvetve, végeredményében ne veszélyeztetné az összes állampolgároknak, ha nem is anyagi, de erkölcsi érdekeit, nevezetesen a jogrend, a személyés vagyonbiztonság, a társadalmi béke követelményéhez fűződő érdekeket. Ebből a szempontból pedig az állam minden polgára közvetve mindig sértettnek volna tekinthető, ami végeredményben az általános állampolgári vádjog elismerésére vezetne. Törvényhozásunk azonban az általa elfogadott vegyes rendszer értelmében a vádemelést és a vád képviseletét elsősorban állami tennivalónak tekinti s ehhez képest a Bp. 2. §-a kimondja, hogy a vádat rendszerint a kir. ügyészség képviseli. Az államnak ez a vádmonopóliuma a Bp. 2. §. 3. bekezdésében említett bűncselekményeknél — valamint az állam és az államfő ellen irányuló cselekményeknél, melyeknél a sértettnek perjogi fogalma nem konstruálható — kizárólagos, egyéb bűncselekményekre vonatkozólag pedig enyhítve van a sértettnek azzal a jogával, hogy a Bp. 42. §-ban meghatározott esetekben a kir. ügyészség helyett átveheti a vád képviseletét (2. §. 2. bekezdése). A szabály tehát — eltekintve a főmagánvádas cselekményektől — a közvád s ez alól csupán kivétel a sértett pótmagánvádjoga. liiintetó'jogi Döntvénytár. XXI. 9