Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

130 Büntetőjogi Döntvénytár. Ez a jog azonban mint kivétel szorosan magyarázandó s minthogy ez a jog nem bárkit, hanem csak a sértettet illeti meg, szorosan magyarázandó a sértettnek a Bp. 13. § ban adott fogalma is. A Bp. 13. §. 6. bekezdése, amely szerint sértett az, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette a bűncselekmény, lehető tágan határozta ugyan meg a sértett fogalmát, mégis azonban kizárta e körből, tehát a vádemelés jogából is azokat, akiknek semmiféle jogát nem érinti a bűncselekmény. Az ezen §. említett jogsértés vagy veszélyeztetés alatt ugyanis csak a cselekmény által közvetlenül okozott sérelmet vagy veszélyt lehet érteni. Ebből kifolyólag a Bp. 13. §. szerinti sértett alatt nem érthető az, akire az elkövetett vagy megkísértett bűncselekményből csak közvetve háramlott valamely nemcsak vagyoni, hanem intellektuális vagy morális hátrány, hanem sértettnek s így a pótmagánvád képviseletére jogosultnak csak azt lehet tekinteni, akinek azt a különleges jogkörét, amelyet a törvényhozás a szóbanforgó bűncselekménnyel szemben oltalomban részesíteni kívánt, a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette. A jelen ügyben a község lakosai által szabályszerűen befizetett adókra nézve megszűnt az adózók tulajdonjoga, az ily közpénzek elsikkasztása már közvetlenül nem sérti vagy veszélyezteti a község lakosainak jogait, hanem sérti és veszélyezteti a községnek mint jogi személynek anyagi érdekeit s a bűnös közhivatalnoknak közjogi viszonyát. Ha tehát a szóbanforgó hivatali sikkasztás bűncselekményénél egyáltalában van pótmagánvádnak helye, úgy ez a jog legfeljebb a községet illetheti meg, nem pedig a község lakosait. Alapos tehát a koronaügyésznek perorvoslata, amely szerint a vádtanács törvénysértéssel mondta ki M. Jánost ebben az ügyben a vád képviseletére jogosítottnak . . . 94. Beolvadás a Btk. 95. §-a értelmében csak egynemű cselekmények között lehetséges, melyek közül a súlyosabb az enyhébbnek minden alkotó elemét magában foglalja, hogy a cselekmények egyike a másikkal a cél és eszköz viszonyában van, az anyagi halmazat mellőzésére nem szolgál okul. (Kúria 1928 szept. 18. B HL 7086/1927. sz.) Indokok: ... Az alsófokon elfoglalt jogi álláspont téves. Annak vizsgálatánál, hogy a cselekmények egysége vagy többsége van-e