Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 113 A 29. §. szerint a csatlakozásnak három feltétele van. Először az ellenkező érdekű jogosullnak joghatályosan bejelentett perorvoslata, másodszor a csatlakozásnak a perorvoslat felől határozó bíróságnál írásban nyolc nappal a tárgyalás vagy tanácsülés megkezdése előtt eszközlendő bejelentése és harmadszor az, hogy a határozatot ugyanazon okok alapján lehet megtámadni, amelyek alapján annak idején perorvoslatot leheléit volna bejelenleni. A két első feltétel az adott esetben nem vitás s az iratok alapján is megállapítható. De megállapítható a harmadik feltétel is, mert a most hatályban levő és a fent előadottak szerint a folyamaiban levő ügyekben is alkalmazandó II. Bn. 28. §-a szerint a kir. ügyésznek joga volna a másodbírói ítélet ellen a büntetés súlyosítása végett semmisségi panasszal élni és ha nem élt, ezt a mulasztást a koronaügyész csatlakozás után pótolhatja. Amennyiben pedig az adott esetben a kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész a büntetés súlyosbítása végett semmisségi panaszt jelentett volna be, nyilvánvaló, hogy a II. Bn. hatályba lépte után eljáró kir. Kúria azt nem utasíthatta volna vissza, hanem érdemben bírálta volna felül. Mindezek alapján a kir. Kúria a koronaügyész csatlakozási kérelmét elfogadta és a Bp. 385. §. 3. pontra alapított semmisségi panaszt érdemben elbírálta . . . — L. a 32. sorszám a. határozatot is. 73. Közokirathamisítás és csalás anyagi halmazatát kell megállapítani, mikor a vádlott, megtévesztő bejelentéssel, őt meg nem illető családi pótlékot eszközölt ki magának. (Kúria 1928 máj. 22. 4456/1927. sz.) Indokok: . . . Nem alaposak aBp. 385. §. 4. a) és b) pontjára jogi okokból alapított panaszrészek, meri az 1912 :XXXV. tc. 15. §-a, mely a családi pótlék téves bejelentését vagy az igényjogosultság megszűnésének be nem jelentését fegyelmi vétségnek nyilvánítja, a büntetőjogi felelősségrevonást ki nem zárja, a Btk. idevonatkozó rendelkezését hatályon kívül nem helyezi, csupán újabb fegyelmi vétséget állapít meg; mert továbbá a kir. ítélőtábla helyesen következtetett arra, hogy a vádlott két különböző alkalommal és külön akaratelhatározással szándékosan közreműködött arra, hogy az ő jogviszonyainak lényegére vonatkozóan valótlan adatok vezettessenek be a rendőrségnél a legénységi Büntetőjogi Döntvénytár. XXI. 8