Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. 109 Azonfelül meghitt, közeli jó viszonyban is volt a vádlott a lap vezetőivel: Garami Ernővel, Lovászy Márlonnal és Révész Mihállyal, valamint azok munkatársaival az úgynevezett emigráció tagjaival. Mert hiszen való tényként van megállapítva, hogy vádlott a Göndör Ferenc szerkesztésében megjelent «Ember» című, a rendőrség jelentése szerint kommunisztikus szellemi heti lapban közzétett nyilatkozatában a «Jövő» című lap kiadójának mondja magát és annak munkatársait szeretett testvéreinek nevezi s egyben kijelenti ugyanolt, hogy a lap vezéreire mindig tisztelettel és meleg rokonszenvvel fog gondolni; hisz a «Jövő» célkitűzéseiben és hogy küzdőtársaiért minden áldozatot meghozott, amelyet tőle csak kívántak; a lap megszűnése alkalmából pedig más téren további sikert kíván a lap volt vezetőinek és volt munkatársainak és kérte őket, hogy siker esetén róla, mint volt harcostársukról, akivel a küzdelem éveit átélték, meg ne feledkezzenek. Valónak vett tény végül az is, hogy a vádlott nemcsak szellemi munkájával, amelyért díjazást sohasem fogadott el, hanem anyagilag is támogatta a nevezett lap munkatársait, így maga is beismerte, hogy nekik, midőn a lap anyagi nehézségekkel küzdölt, idők folyamán összesen mintegy 3000 dollárt ajándékozott. Ebből a valónak vett tényállásból pedig a kir. Kúria más következtetést nem vonhatott le, mint azt, hogy a vádlott az említett lappal annyira egybeforrott, hogy annak egész szellemi irányzatát és minden törekvését magáévá tette, helyeselte olyannyira, hogy maga is abban a szellemben és a <(Jövő» című lapéval azonos célból írta meg az ítélet alapjául szolgáló cikkeit, amit elsősorban az 1921. évi május hó 28-án ((Magyar levél magyarokhoz)) cím alatt megjelent cikke bizonyít, de hizonyítja azt a fentebb felsorolt másik három cikk is, melyekben ugyanúgy, mint a «Jövő» című lapnak említett cikkei is, Magyarország egész kormányrendszerét és belállapotát szintén barbár, gyilkos, a munkásokat elnyomó, törvényen kívül álló állapotnak jellemzi. Ezek a cikkek tehát szintén egy-egy láncszemek abban a tervszerű sajtóhadjáratban, amelyet a «Jövő» intézői folytattak Magyarország ellen abból a célból, hogy az állam feje és a kormány férfiai a helyűkről, ha ez másképp nem sikerül, valami küihatalmi, tehát ellenséges beavatkozással eltávolíttassanak és hogy ők, az úgynevezett oklróbisták, a hatalmat ismét kezükbe kaphassák. Ez a célzat és tervszerűség a «Jövő))-nél kétséget kizáróan fennforgott: az olt állandó és egységes volt. És figyelemmel arra a szoros érdekbeli és szellemi kapcsolatra, amely a fentiek szerint a lap és a vádlott között fennállott, a szóbanforgó célzat és tervszerűség épp oly állandó és egységes volt a vádlott részéről is.