Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

I ]<• Büntetőjogi Döntvénytár. Kétségtelen ugyanis, hogy a vádlottnak és társainak semminemű reménye és kilátása nem volt arra nézve, hogy a Magyarországon fennálló politikai rendszer mellett a többség az ő elveiket alkotmányos úton elfogadja és az ő hatalmi vágyaik ekként kielégítést nyerhessenek. Tehát nyilvánvaló, hogy az ítélet alapjául szolgáló cikkek és a vádlottnak akkori egész magatartása, kapcsolatban társainak a «Jövő»-ben kifejtett céltudatos működésével, csakis azt célozták, hogy Magyarország belügyeibe akár valamely a zsákmányára féltékeny utódállam, akár az akkori általánosan ellenséges külföldi politikai közvélemény hatása alatt a népszövetség beavatkozzék a végett, hogy ekként a demokrácia álürügye alatt, külhatalmi ellenséges segítséggel az ország akkori kormányférfiai az ország éléről eltávolíttatván, a megmaradt országcsonk végromlására a vádlott és érdektársai újból hatalomhoz juttatlassanak. E megállapítás lényegén mit sem változtathat az a tény, hogy a vádlott óvatosabban és halkabban, de kétséget kizáróan szintén azon dolgozott, amin az általa ((szeretett)) és ((tisztelt)) munkatársai ; mert az ő ebbeli munkásságának a külhatalmi tényezők előtt bizonyára sokszoros súlyt adhatott az a körülmény, hogy ő nagy műveltségű, nagy vagyonú és igen kiterjedt összeköttetésekkel rendelkező magyar író és újságíró, aki egy időben egy tekintélyes magyar napilap főszerkesztője is volt. Nem kétséges tehát, hogy a vádlottnak a «Jövő» vezetőivel és munkatársaival való ilyetén együttműködése, tehát összcselekvősége azt az egységes célt szolgálta, hogy ezáltal valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíltassék, amely alatt az 1921. évi III. tc. 7. §. 2. bekezdése szempontjából nemcsak a fegyveres beavatkozást, hanem bármely olyan külhatalmi intézkedést is érteni kell, amelynek az a célja, hogy az állam rendes életműködésében megbéníttassék. Ezen egységes cél pedig cselekményegységbe, jogi egységbe forrasztotta egybe a vádlottnak vádba tett mindegyik cselekményét, mint részcselekményeket, tehát a bűnösség alapjául szolgáló valamennyi cikkét és az azokkal kapcsolatos egyéb tevékenységét, mely összcselekmény ezáltal az 1921 : III. tc. 7. §. 1. bekezdésében meghatározott és a második bekezdésének első tétele szerint minősülő egy folytatólagosan elkövetett bűntetté minősül. A jogi egységbe foglalt folytatólagos összcselekmény természetéből következik, hogy az egyes részcselekményeknek nem kell egyformán súlyosaknak lenniök. Lehet köztük enyhébb, meg súlyosabb is, de a Btk. 95. §-ból kifolyóan semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az ilyen jogi egységbe foglalt, tehát folytatólagosan