Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár. A kir. Kúria az erre vonatkozó határozatánál különös megfontolás tárgyává tette a védelemnek azt az érvelését, hogy a váci alapjául szolgáló hírlapi cikkeknek azok a valótlan tényállításai, amelyekre a vádlott bűnösségének megállapítása alapítva van, nem a magyar államra, nem a magyar nemzetre, mint politikai alakulatokra, hanem a magyar állam akkori egyes közfunkcionáriusaira s azokra a társadalmi alakulatokra vonatkoznak, akiknek s illetve, amelyeknek abban az időben állítólag kifejtett, a vádlott és elvtársai szerint törvényellenes és hazafiatlan ténykedése Magyarország közállapotait megmételyezte, az ország boldogulását s abban a demokratikus állami élet kifejlődését akadályozta. Ennek a védekezésnek lényege tehát az, hogy vádlott nem a magyar államra, nem a magyar nemzetre vonatkozóan állította azokat a valótlan tényeket, amelyek alapján az ő bűnössége megállapíttatott, következésképp az alsófokú ítéletek erre vonatkozó rendelkezésének nincs törvényes alapja. Ez az érvelés azonban teljesen alaptalan. Bár nem férhet szó ahhoz, hogy az állam egyes közfunkcionáriusainak avagy bizonyos társadalmi alakulatainak megrágalmazása, azok magatartásának s ténykedésének sértő s a valóságnak meg nem felelő bírálata, amennyiben azoknak kifogásolt magatartása, ténykedése az állam politikai életének, hatalmának nem rendszeres s az állam kormányzata által nem tudatosan megtűrt, elnézett megnyilvánulásaiként állíttatnak pellengérre, nem az állammal, nem az egész nemzettel, hanem csupán az illető közfunkcionáriusokkal, társadalmi alakulatokkal szemben foglalhat magában bűncselekményt; a vádlott azonban a valónak elfogadott tényállás szerint a bűnösségének megállapítására alapul vett hírlapi cikkeiben tovább ment, mert miként a kir. törvényszék az ítéletben helyesen kifejtette, a vádlott tényállításai olyan általános jellegűek, amelyek a magyar államot, a magyar nemzetet is olyan színben tüntetik fel, hogy ez a beállítás immár nem csupán a magyar államnak a cikkekben megnevezett közfunkcionáriusait s annak csupán egyik-másik társadalmi körét, hanem magát a magyar államot, magát a magyar nemzetet sértik az 1921 : III. tc. 7. §-ában meghatározott móddal. Nem lehetett súlyt helyezni a védőnek arra az érvelésére sem, hogy a vádlott hazafisága mindenkor olyan kétséget kizáró módon nyilvánult meg s olyan fanatikusan izzó és igaz volt, hogy ezek a körülmények teljesen ellensúlyozták, sőt megsemmisítették a különben is megtévesztés folytán tett vádbeli tényállítások kedvezőtlen hatását. A védő ugyanis ezzel az érveléssel nyilván azt akarta mondani, hogy vádlottnak nem is lehet rágalmazó szándéka s a szó-