Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

400 Büntetőjogi Döntvénytár. mozott védjegyével ellátott üvegekben olyan módon hozta forgalomba, hogy ezeket az üvegeket a saját vignettáival átragasztotta még pedig úgy, hogy az üvegekbe beedzett védjegyek az átragasztás után is láthatók maradtak, az 1921 : XXII. tc. 7. §-ának első bekezdése alá eső áruvédjegybitorlás vétségének összes alkotóelemei feltalálhatók, mert a forgalombahozatalnak fenti módja alkalmas volt a fogyasztó nagyközönséget az üvegekben levő szénsavas víz eredetére nézve megtéveszteni. II. A kir. Kúria elnöke tekintettel arra, hogy ezek szerint a budapesti és a győri kir. ítélőtábla a szóbanforgó elvi kérdésben még pedig olyan ügyekben, amelyekben a törvény szerint utolsó fokon határoznak (59,200 1912. I. M. számú rendelet 1. §. 2. pont) ellentétes gyakorlatot folytatnak s minthogy a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a jövőre szükségesnek tartja, a kérdést a jelen határozat elején feltüntetett szövegezéssel a jogegységi tanács elé terjesztette. III. A jogegységi tanács mindenekelőtt megállapítja, hogy a győri kir. ítélőtábla szóbanforgó ítélete ellen előzőleg a koronaügyész a jogegység érdekében való perorvoslatot használt, melyet azonban a jogegységi tanács 1927, évi november hó 4. napján B. I. 5151/1927 20. sz. alatt kelt határozatával abból az indokból utasított el, hogy a kir. ítélőtábla ítélete olyan elvi kérdést érint, amelynek bármiképp eldöntése mint a felmerült eset különleges körülményeinek mérlegelése eredményeként kialakult szabad bírói elhatározás a Bp. 441. §-ában szabályozott perorvoslat tárgya nem lehet, IV. A jogegységi tanács most már a Ppé. 70. §-a értelmében eléje terjesztett vitás elvi kérdésre a határozat értelmében igenlő választ adott a következő okokból: Az l£95 :XLI. le. 8. és 9. §-ainak helyébe lépett az 1921. évi XII. tc. 7. §-ának első bekezdése szerint: «Aki kizárólagos jogon mást illető védjeggyel jogtalanul ellátott árut ezt tudva forgalomba hoz, vagy árusít az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el stb. ...» Az ismertetett bűnügyekben az nem volt vitás, hogy a vádlottak tudták azt, hogy áruikat (forrásvizüket) oly palackokban hozták forgalomba, amelyeken a sértett cégek dombornyomásos szóvédjegye volt. A vitás kérdés körül, felmerült ellentét csak arra nézve forog fenn, hogy a vádlottak ezen eljárásában kétségtelenül megnyilvánuló jogtalanságot megszünteti-e a vádlottaknak az a ténye, hogy ezekre az idegen palackokra a saját külön címkéjüket (vignettájukat) ragasztották rá.