Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 21. kötet (Budapest, 1929)

Büntetőjogi Döntvénytár, 99 (Vonatkozással egyfelől a budapesti kir. ítélőtáblának B. I. 8291/1927/30. számú, másfelől a győri kir. ítélőtáblának B. 463/1927/18. számú határozataira.) Határozat: Annak a cselekménye, aki ásványvizet tudva olyan palackban hoz forgalomba, amely másnak a javára szóvédjegyként belajstromozott, dombornyomást! felirattal van ellátva, akkor is kimeríti az 1921: XXII. tc. 7. §-a alá eső védjegybitorlás vétségének tényálladékát, ha a palackra forgalombahozatal előtt a saját címkéjét ragasztja fel. Indokok: I. A védjegybitorlás vétsége miatt N. Miksa és lársai ellen indított bűnvádi perben a győri kir. ítélőtábla 1927. évi április hó 8. napján B. 463/1927/18. számú ítéletével az enyingi kir. járásbíróság és a veszprémi kir. törvényszék marasztaló ítéleteit a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján megsemmisítette és felmentő ítéletet hozott a következő indokolással: Magában véve az, hogy a vádlott az üzleti forgalomban elcserélődött olyan üvegeket is felhasznált a vizének forgalombahozatalára, amelyeken idegen cégeknek a szóvédjegye is rajta volt, még nem jelenti azt, hogy tudatosan akarta volna a saját vizét idegen védjegyezett név alatt a közönségnek megtévesztésére forgalomba hozni, mert hiszen az alsóbíróságoknak a ténymegállapítása szerint a palackokat a saját engedélyezett külön vignettájával látta el s ilyen külön vignettával ellátva hozta forgalomba, az pedig, hogy a forgalomban, vagyis inkább a használat közben az is megesik, hogy a vignetta a palackokról leázik vagy lehullik, még nem bizonyítéka annak, hogy a vádlott tudatosan használta volna fel a saját vizének forgalombahozatalára idegen cégeknek szóvédjegyeit. Ily tudatosság nélkül az 1921 : XXII. tc. 7. §-ában meghatározott védjegybitorlás vétségéről nem lehet szó, de más bűncselekményről sem». Ezzel szemben az áruvédjegybitorlás vétsége miatt L. György ellen az újpesti kir. járásbíróság előtt folyamatba tett bűnvádi perben a budapesti kir. ítélőtábla 1927. évi november hó 7. napján B. I. 8291/1927/30. sz. alatt hozott ítéletével a pestvidéki kir. törvényszék marasztaló ítélete ellen bejelentett semmisségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított részét azzal az indokolással utasította el, hogy a vádlottnak abban a cselekményében, mely szerint a sértettként fellépett vállalatok belajstro7*