Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

6ü Büntetőjogi Döntvénytár. írásba foglalva adla át a kihallgatást teljesítő katonai ügyésznek, aki ezt az írásbeli vallomást, mint tanúvallomást a jegyzőkönyvhöz csatolta. Ennek folytán a tanúvallomást tanalmazó ez az irat a katonai híróság előtt folyó bűnügynek hivatalos ügyiratává vált s perbeli irati minősége szempontjából olybá veendő, mint egy szabályszerűen készült tanuvallomási jegyzőkönyv; ahhoz pedig nem férhet kétség, hogy a tanuvallomási jegyzőkönyv hivatalos ügyirat. A kir. ügyészség ennek az ügyiratnak közzététele miatt emelt \ádat s a kir. törvényszék ennek az ügyiratnak közzététele miatt ítélte el a vádlottat s az a körülmény, hogy a kir. törvényszék ezt az ügyiratot majd mint beadványt, majd mint a tanúvallomást említi, teljesen közömbös és nem vonja maga után a tettazonosság elvének sérelmét, sem pedig nem létesít ellentmondást az ítélet rendelkező része és indokolása között. Ennek folytán a semmisségi panasznak a Bp. 384. §. 11. pontjára alapított részét és a Bp. 385. §. 1. ^pontja alapján bejelentett semmisségi panasznak a fenti érvelésre alapított részét, mint alaptalant, a Bpn. 30. §-a értelmében elutasítani kellett, a Bp. 384. §. 10. pontjában meghatározott semmisségi oknak fennforgását pedig hivatalból megállapítani nem lehetett.. . A Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított semmisségi panasznak indoka az, hogy a vádbeli cselekmény nem az 191 2 : XXXIII. tc. 264. §-a, hanem az 1912 : LIV. tc. 90. §-a szerint lelt volna minősítendő. Ez a panasz is alaptalan. Az 1912 : XXXIII. tc. 203. és 264. §-ai ugyanis a katonai bűnvádi eljárással vonatkozásban védik azt a tárgyalási titkot, amelynek a polgári büntető eljárással kapcsolatban az 1912 : LIV. tc. 90. §-a nyújt védelmet. Helyes tehát az alsóbíróságoknak az az álláspontja, hogy az utóbbi törvény rendelkezései az előbbi különleges törvény által védett jogterületre nem érvényesülhetnek. Az írásbeli indokolásban ennek megdöntésére felhozott az ÜZ érvelés, hogy a Bp.-t életbeléplető 1897: XXXIV. tc. 20. £-a a katonai büntetőbírósági zárt tárgyalások titkát is védi, merőben téves, mert az 1912: XXXIII. tc. 203. és 204. §-a nem csupán a hivatalos ügyiratok közzétételét tiltja, hanem a zárt tárgyalás adatainak közlését is s ilymódon a katonai bűnvádi eljárással vonatkozásban egy törvényben szabályozza azt a védelmet, amelyet a pojgári büntető eljárásra vonatkozóan a Bp. Élt. 20. §-a és a Bp. Élt. 90. $-a nyújtanak . . . A Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított semmisségi panaszát a védő még azzal is indokolja, hogy a tiltott közlés csak subsidiarius bűncselekmény, amely csak akkor állapítható meg, ha a