Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 67 sajtóközlemény már önmagában súlyosabban minősülő bűncselekményi nem képez. Minthogy pedig a szóban forgó sajtóközlemény kormányzósértést tartalmaz, amely miatt Beniczky Ödön jogerősen el is ítéltetett, ezen közlemény miatt az 1912 : XXXIII. le. 264. §-a alapján Kóbor Tamás ellen, aki mint felelős szerkesztő a kormánysértés miatt subsidiarius felelősséggel tartozik, eljárás nem indítható. Igaz ugyan, hogy a Bp. Élt. 20. §-a, mint a Pp. Élt. 9G. §-a alá eső vétség e §-oknak világos rendelkezése szerint csak akkor állapítható meg ((amennyiben súlyosabban büntetendő cselekmény nem forog fenn)), ámde a jelen ügvben a fentiek szerint helyesen alkalmazott 1912 : XXXIII. U\ 203" és 264. §-ai ezt a rendelkezést nem tartalmazzák. Ilyen rendelkezés hiányában pedig a tiltott közlés, amely csupán formális bűncselekmény, anyagi halmazatban állhat a sajtóközlemény tartalmában megvalósított más oly bűncselekménnyel, amelynek tényálladéka a másikéba nem olvad be. Ez alapon ítélte el a kir. Kúria Beniczky Ödönt B. I. 6674 1925 57. számú ítéletével a kormányzósértés vétségen felül még az 1912: XXXIII. tc. 264. §-a alá eső vétség miatt is. Annál kevésbbé lehet tehát akadálya Kóbor Tamás vádlott elítélésének, aki ellen csupán a tiltott közlés miatt emeltek vádat. Ennek folytán, mint alaptalant el kellett utasítani a védő semmisségi panaszának erre vonatkozó részét is . . . = A Beniczky-ügyben hozott B I. 6674-/1925. számú ítéletet BDtár XIX. I. sz. alatt közöltük. 26. A Kúria sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége esetében a sértett részére megállapított pénzbeli elégtétel összegét túlmagasnak találta és azt a felek vagyoni viszonyaival és az okozott jogsérelem nagyságával kellő arányban állónak talált mértékre leszállította (St. 56. §. 1. bekezdés). (Kúria 1926 nov. 24. B l. 4997 1926. sz.) Indokok: . . . Alaposnak találta a kir. Kúria vádlottnak a pénzbeli elégtétel megítélése miatt törvényhelyre való hivatkozás nélkül bejelentett, de nyilván a St. 56. §-ának 1. bekezdésén alapuló panaszát annyiban, amennyiben az a pénzbeli elégtétel összegére vonatkozik. A kir. Kúria megítélése szerint is a főmagánvádló az által, hogy a vád tárgyává tett sajtóközleményekben a sajtónyilvánosság előtt azzal lelt meggyanúsítva, hogy a gyengeelméjű D. S. Sándort 5*