Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár.' ül hanem csupán súlyosabb büntetési tételt állapít meg arra az esetre, ha az első bekezdés alá eső cselekmény nyomtatvány útján követtetik el s ezen rendelkezés alkalmazását nem zárja ki az, hogy a bíróság a fenti elvi határozat értelmében erre a cselekményre vonatkozólag a sajtótörvény rendelkezéseit nem alkalmazza. Ezek szerint alaptalan tehát a Bp. 385. §. 1 b) pontja alapján fenti értelemben bejelentelt semmisségi panasz is s úgy ezt, mint a Bp. 385. § 1. c) pontja alapján bejelentelt semmisségi panaszt a Bpn. 36. §-a értelmében elutasítani kellett . . . VI. ... A Roboz Imre vádlott részéről az izgatás bünteti ere vonatkozólag a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett, de közelebbről meg nem jelölt semmisségi panasz alapos azért, mert a Btk. 172. §-ának 2. bekezdése a Magyarország lerülelén élő társadalmi osztályok, nemzetiségek és hitfelekezetek közötti béke, a társadalmi, nemzetiségi és felekezeti béke megóvását kívánja biztosítani. A védett jogi érték tehát egységes s csupán annak megtámadási módja lehet többféle. A vádlott a szóbanforgó egy ugyanazon cikkben az által, hogy a papi és katonai osztály elleni gyűlöletre izgatott, csak egy jogi értéket: a társadalmi békét veszélyeztette, tehát nem két, hanem csak egy izgatást követett el. Tévedett ezek szerint a kii* ítélőtábla, amidőn a vádlott bűnösségét ez alapon kétrendbeli izgatás bűnteltében állapította meg, miért is ítéletének vonatkozó részét a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmisségi okból megsemmisíteni és vádlottat csupán egy izgatás bűntettében kellett bűnösnek kimondani. . . . VII. . . . Alapos Roboz Imre vádlottnak a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján amiatt bejelentett semmisségi panasza is, hogy a terhére megállapított nemzetrágalmazás az 1921 : III. tc. 7. §-ának 2. bekezdése szerint minősíttetett. Sem a s/óbanforgó röpiratnak («Oszinte szó az emigrációs politikáról))) tartalma és szövege, sem pedig a kir. ítélőtábla által megállapított egyéb tények nem nyújtanak ugyanis alapot arra a következtetésre, hogy a nevezett vádlott a röpiratban foglalt nemzetrágalmazást abból a célból követte volna el, hogy valamely külföldi állam vagy szervezet a magyar állam vagy a magyar nemzet ellen ellenséges cselekményre indíltassék. Vádlott a szóbanforgó röpiratot Jászi Oszkárnak, a Bécsi Magvar Tjság 1921 június 19 iki számában az emigráció feladataival foglalkozó cikkére válaszul írta s e válasz polemikus bírálatot tartalmaz az emigrációs politikáról. A kir. ítélőtábla ítéletének 56—59. oldalain helyesen ismerteti a röpirat eszmemenetét s így ennek ismétlése e helyütt fölösleges.