Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 59 20. /. Ahol a Blk. Második része ellenkezőt nem rendel, a deliklum egység vagy többség fennforgása nem a cél egységén, hanem azon sarkal, hogy a cselekmény megvalósítja-e más más büntetendő cselekmény jogi ismérveit, és hogy ezen büntetendő cselekmények azonos vagy különböző jogi érdeket sértenek-e. — II. Az 1921 : III. tc. 7. §-ában meghatározott vétség a becstelenítő állítást tartalmazó levélnek harmadik személy részére történt átadásával megkezdetett ugyan, ha azonban a levél tartalma — azért, mert a levelet hatósági személy még elolvasás vagy postára adás elölt elvette — senkinek tudomására nem jutott, a cselekmény a Btk. 65. §. 2. bekezdése értelmében nem büntethető. — ///. Ha a nyomtatvány nem azt és nem úgy közli, ami és ahogyan a tárgyalás történt (igazán), és nem is olyan mederben közli azt, hogy az egésznek a valóságtól eltérő más értelem adható ne legyen (hív szellemben), úgy az ilyen nyomtatvány a hatóságok előtt tartott nyilvános tárgyalás hív szellemben és igazán történt közlésének nem tekinthető, miért is a Sí. 44. §-ában biztosított büntetlenségre igényt nem tarthat. — IV. Amennyiben a sajtójogi felelősség körén kívül álló valamely egyén a Btk. rendelkezése alá eső bűncselekmény elkövetését tervezi és azért, hogy az erre irányuló mozgalom mennél sikeresebben megszervezhető legyen, a birtokába jutott, által ismert tartalmú és a kitűzött cél elérésére alkalmasnak tartott nyomtatvány szétosztása (terjesztése) által óhajtja szándékának megnyerni azokat, akiket az eszme iránt amúgy is jogékonyaknak vél, annak ez a cselekménye nem a St. 32. §-ában meghatározott sajtó útján elkövetett büntetendő cselekményt, hanem köztörvényi úton üldözendő bűncselekményt Büntetőjogi Döntvénytár. XX. 4