Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi DöntvényIár. törvénytelen — eszköztől vissza nem riadónak jellemeznek: ámde sem a nemzelgyűlés, sem annak elnöke, sem pedig a kormány nem jelenti a nemzetet, a magyar államot, amelynek úgy a nemzetgyűlés, mint a felelős kormány csupán szervei. Hiszen ha a nemzetgyűlés, vagy kormány rágalmazása egyértelmű lenne a nemzet, az állam megrágalmazásával, akkor felesleges volna a Bv. 8. §. 1. és 2. pontja. Ez utóbbi törvényes rendelkezések tehát kétséget kizáró következtetést engednek arra, hogy a jelen ügyben vád tárgyává tett cselekmény a Bv. 1. §-ába ütköző, annak 3. §. 1. és 2. pontja szerint minősülő, az 5. §. első bekezdése szerint büntetendő, de a 8. §. 1. és 2. pontjai szerint csupán felhatalmazásra üldözendő rágalmazás tényálladékát meríti ki. E cselekmény üldözhetéséhez szükséges felhatalmazás azonban egyik részről sem adatolt meg. Nem tévedtek tehát az alsóbbfokon eljárt bíróságok akkor, midőn a cselekményt a fenntebb megnevezettek ellen elkövetett rágalmazás vétségének minősítve, vádlottat a felhatalmazás hiánya miatt a Bp. 326. §. 4. pontja alapján felmentették . . . VI. (Kúria 1927 febr. 9. B I. 3490/1926. sz.) Indokok.... A panasz alaptalan. Igaz ugyan, hogy a vád tárgyává tett cikknek, az a kiragadott mellékmondata, amely szerint sűrűn hangoztatott vád az, hogy ((Európában ma csak egyetlen ország foglalkozik külföldi gyilkosok importálásával)) — figyelemmel a ((Világi című lap által elfoglalt politikai álláspontra is — arra enged következtetést, hogy ez az állítás Magyarországra vonatkozik, ámde egybevetve ezt a mondatot a cikknek egész tartalmával, különösen pedig befejező részével, a kir. Kúria is arra a következtetésre jut, amire az alsóbíróságok, hogy t. i. a cikk nem a magyar államot, vagy a magyar nemzetet, hanem a magyar fasciót, különösen pedig az Ébredő Magyarok Egyesületét s ennek vezetőségét támadja, illetve gyanúsítja azzal, hogy külföldi gyilkosok importálásával foglalkozik. Minthogy pedig egy társadalmi egyesület vagy szervezet ellen hangoztatott ilyen vád egymagában nem alkalmas arra, hogy a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülését csorbítsa vagy hitelét sértse, az alsóbíróságok jogi tévedés nélkül mentették föl a vádlottat az ellene az 1921:111. tc. 7. §-a alapján emelt vád alól . . .