Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

34 Büntetőjogi Döntvénytár. kir. Kúriának 2. sz. büntető teljes-ülési döntvényében kimondott elvnél fogva a bűntettel vétségé változtató ítélet alapján ez a cselekmény olyannak tekintendő, mintha az már az elkövetésekor is vétséget képezett volna; következésképp eme cselekménynek ilynemű átváltoztatása folytán a bíró köteles arra az ezen minősítésnek megfelelő elévülési szabályt alkalmazni. A kir. Kúriának III. büntető tanácsa a B. 7513/1914. sz. ügy elintézése alkalmából ennek a döntvénynek megváltoztatása iránt az 59,200/1912. I. M sz. rendelet 20. §-a értelmében a kir. Kúria elnökéhez előterjesztést tett, a kir. Kúria büntető tanácsainak e tárgyban 1915 február 13-án megtartott teljes-ülésén azonban a jelenlévők szavazatánák az 1912 : LIV. tc. 74. §-ának negyedik bekezdése szerint a teljes-ülési döntvény megváltoztatához megkívánt kétharmad többsége nem járulván hozzá, a kir. Kúria 59. sz. teljes-ülési büntető döntvényének megváltoztatásához, a kir. Kúria ezt a döntvényét hatályában fenntartotta. Ezzel a határozattal ellentétben a kir. Kúria II. büntető tanácsa a B. II. 8095/1925. sz. bűnügy elintézése során szintén arra a megállapodásra jutott, hogy ez a döntvény immár tovább nem tartható fenn, mihez képest annak megváltoztatása céljából a fenntebb felhívott rendelet 20. §-a értelmében az illetékes helyen újabb előterjesztést lett abban az irányban, hogy a kir. Kúria teljes-ülésének egy újabb döntvényében a szóbanforgó cselekménvekre vonatkozóan a bűnteltekre nézve meghatározott (Btk. 106. § a) elévülési haláridő mondassék ki irányadóul. Ezek szerint ezt az ismétellen vitássá vált elvi kérdést az 1912: LIV. tc. 71 §-a szerint újabb határozathozatal végett másodízben is a kir. Kúria büntető tanácsainak teljes-ülése elé kellett ulalni. II. A kir. Kúria büntető tanácsainak a fenntebb felhívott rendelet 19. és 25. §-ai szerint a mai alulírt napra e tárgyban összehívott teljes-ülése az ugyanazon rendelet 27. §'-ának negyedik bekezdése nyomán elsősorban a vitás elvi kérdés szövegét állapi lotta meg az ellenteteket világosabban kidomborító fennlebbi érielemben, belefoglalván a Btk. 66. §-ának analóg eseteit, valamint az államfogházzal büntetendő cselekményekre vonatkozó hasonlatos lehetőséget is, mert a bírói gyakorlatban ez is előfordulhat. III. A kir. Kúria ezt a vitás elvi kérdést a koronaügyész helyetlesének részvételével megtartott mai teljes-ülésében a koi onaügvész ellentéles véleményének meghallgatása után a következő indokokból döntötte el a fenti határozat szerint. A kir. Kúria az 59. sz. büntető teljes-ülési döntvényének ezt a tételét, amely szerint a rendkívüli enyhítés kedvezménye folytán