Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Dönloénylár. 23 venni a szemben álló felek értelmiségi és műveltségi fokát, egyéniségét és körülményeit; mindazonáltal a kir. Kúria nem tehette magáévá az alsóbíróságoknak azt a jogi következtetését, hogy az adott esetben a vádlottal szemben a fondorlat azért nem állapítható meg, mert a sértett tévedésének alapjául a vádlottnak egyoldalú és a sértett által lelefon utján könnyen ellenőrizhető előadása szolgál, mert továbbá az ily ügyekben járatos sértettnek nemcsak módjában állott a vádlott előadását a valóság tekintetében ellenőrizni, hanem — ha sértett kellő gondossággal jár el, — ennek meg is kelletL volna történnie; s mert végül nincs adat arra, hogy a vádlott a sértett megtévesztésére egyoldalú állításain kívül más módon is törekedett volna. Fondorlat minden olyan rosszhiszemű magatartás, valótlan állítás vagy ténykedés, mely általában alkalmas arra, hogy adott körülmények közölt valakit akként megtévesszen, hogy az illető ezen megtévesztés hatása alatt határozza el magát a tévedésbe ejtő által kivánt cselekmény elkövetésére. Nem szükséges azonban az, hogy a tévedésbe ejtő valami különös fortéllyal vagy ravaszsággal járjon el. A vádlott tudta azt, hogy ő a B. cég részéről nincs felhatalmazva arra,-miként ezen cég nevében a sértettnek azt az ajánlatot tegye, hogy a sértettnek kifogástalan minőségű újabb vágón tengerit szállít, ha ez a Kőszegre érkezeti és minőségileg kifogásolt vágón árút neki kiadja. Amikor léhát ennek tudatában — elhallgatva azt, hogy neki erre felhatalmazása nincs, — mégis megtelte ezt az ajánlatot a sértettnek, szándékosan és rosszhiszeműen járt el. De éppen a felhatalmazás hián)a miatt tudatában volt a vádlott már ajánlata meglételekor annak is, hogy a B. cég nem fog a sértettnek a már küldölt vágón tengeri helyett másik vagonnal küldeni. Hogy pedig a vádlott maga az ajánlat megtételekor már elhatározta volt, hogy nem fogja ezt megtenni, ez kétségtelen abból, hogy tényleg nem küldött utóbb a sértettnek tengerit, s hogy a felvett 32.000,000 K vételárat a saját vevőjének B. cégnek utóbb visszakínálta. Viszont a sértett D. cégnek — tudva azt, hogy a vádlott aki gabona bizományos, a B. cégnek tényleg megbízottja, — semmi oka sem volt abban kételkedni, hogy a vádlott a nevezeti cég részéről fel van hatalmazva arra is, miként ennek nevében neki a kérdéses ajánlatot megtegye, így nem terheli őt mulasztás abban a tekintetben, hogy a vádlott által telt ajánlat elfogadása elolt nem intézett kérdést a nevezett céghez a vádlott felhatalmazásának terjedelme tekintetében ; jóhiszeműen járt el akkor, amikor bízva a vádlott kijelentésének való voltában, neki a kérdéses vágón tengerit kiadta. A kir. Kúria megítélése szerint tehát a vádlott a sértettel