Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

22 Büntetőjogi Döntvénytár. (Kúria 1926 nov. 10. B III 2146/1926. sz.) Indokok:... A való tényállás az, hogy a vádlott 1925 március végén 32 millió általa felveit vételárért egy vagon (150 mm) tengerit adott el B. budapesti cégnek, amely azt tovább eladta L. budapesti, ez pedig I). kőszegi cégnek. A vádlott az utóbbi cég állal adott és hozzá a közbeeső vevők állal eljuttatott utasítására az egy vágón tengerit D. cég címére Kőszegre szállította. Ez a cég azonban az árú ellen minőségi kifogást emeli, s a vételár leszállítását kérte; amit a közbeeső vevők egymáshoz, végül a vádlotthoz juttatták el. Miután vádlott 1925 május 7-én telefon utján az ügyet a D. céggel nem tudta rendezni, G. Ede a B. cég tagja — akitől a vádlott a D. cégnek telelonáll, — még aznap a vádlottnak azt az utasítást adta, hogy mintapecsélelés végett utazzék el a céghez és a helyszínén a vételár leszállítás (boniíikáció) kérdését lehetőleg intézze el. A vádlott erre 1925 május S-án elment Kőszegre, ott a D. cégnél magát a B. cég megbízottjának adta ki s nem említette, hogy ő a kérdéses tengeri első eladója. Miután a cégnél megegyezni nem tudóit, a vádiolt a B. cég nevében azt az ajánlatot tette a D. cégnek, hogy a sértettnek kifogástalan minőségű újabb vágón tengerit szállít, ha ez a Kőszegre érkezett s általa kifogásolt árút neki kiadja. A sértett ezt az ajánlatot elfogadta, az árút a vádlotlnak kiadta, aki azt Jutásra irányította s a sértettnek a következő tartalmú nyilatkozatot állította ki: «A 123,967. sz. vagont minden jogi következmények terhe mellett az eladó megbízásából... .íutas állomásra továbbítottam.)) A vádlott aztán ezt a tengerit Kőszegről elutaztában a vonaton eladta s a vágón tengerit Celldömölkre irányította. A vádiolt a sértettnek más vágón tengerit nem szállított, sőt 1925 május 18-án ügyvéd utján a felvett 32.000,000 K vételárat a saját vevőjének : B. cégnek visszakínálta. A vádlottnak sem az utóbb említett, sem L. cégtől nem volt megbízása arra, hogy az árút más árú szállításának Ígéretével a sértettől visszavegye és a vádlottnak ily eljárását e cégek utólag nem hagytak jóvá. A sértett tehát az egy vágón tengeri árát saját eladójának : L. cégnek per utján kénytelen volt kifizetni, aminek folytán 4.000,000 K-t meghaladó kárt szenvedett. Ezen lényállás mellett az alsóbíróságok a vádlott bűnösségét a csalás bűntéltében nem állapították meg azért, mert a vádlott ismertetelt magatartása a Bn. 50. §-ában megkívánt fondorlat fogalmái nem valósítja meg. A kir. Kúria megítélése szerint az alsóbíróságoknak ez a jogi álláspontja téves. Igaz ugyan, hogy a fondorlat viszonylagos fogalom, s annak a vizsgálatánál, hogy forog-e fenn fondorlat, mindig tekintetbe kell •