Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

FRANKLl A ' 1. /. A pénzhamisítás nem a uagyon elleni bűncselekmények csoportjába tartozik. A pénzhamisítás tényálladéki elemei között nem is szerepel sem az egyéni jogtalan vagyoni haszonnak, sem a más vagyoni megkárosításának különleges célzata, hanem csak az a cél, hogy a hamis pénz valódi gyanánt forgalomba tétessék, tekintet nélkül arra, hogy annak a tettesét és részesét milyen további cél vagy más motívum vezérelte s hogy ez a cél vagy motívum végeredményben hazafias-e, önzetlen-e. — //. A pénzhamisításnak nem tényálladéki eleme a teljesen hü utánzat; miért is elegendő, ha a hamisítvány a valódi pénz látszatával bír annyira, hogy az valódi pénz gyanánt forgalomba hozható anélkül, hogy hamisított volta gondosabb megtekintés nélkül nyomban feltűnnék. — ///. A felettes hatóság parancsára cselekvés csak abban az esetben mentes a büntetőjogi következmények alól, ha a parancsoló egyénisége és a parancs összes körülményei okszerűen azt a hitet kelthetik az alárendelt helyzetben lévő engedelmeskedőben, hogy nem büntetendő cselekmény (kriminalitás) van szóban, amely eset azonban ki van zárva akkor, amikor a parancsolt cselekvés már önmagában büntetendő cselekmény ismérveit tünteti fel. — IV. A Btk. 203. §-ában említett «utánoztatás» egy a felbújtástól eltérő cselekvőséget jelent, melyet a jogi irodalom és a bírói gyakorlat helyesen — mert ez a fogalom felel meg az utánoz ige míveltető alakjának — a megrendelés fogalma alá von; az utánoztató mellett azonban szerepelhet felbujtó Büntetőjogi Döntvénytár. XX. 1