Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 111 36. Sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés cselében annak a jogkérdésnek az eldöntése, hogy a cikk vagy annak egyes kitételei kire vonatkoznak, helyesen csupán magának a vád tárgyává tett sajtóközleménynek szövege alapján történhetik, nem pedig a sajtótermék tartalmán kívül eső körülményekből és kijelentésekből. (Kúria 1927 ápr. 6 B I. 8766/1926. sz.) Indokok: . . . Sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés esetében ugyanis a bűncselekményre vonalközé tényállás fogalmi körébe csak az tartozik, hogy a vád tárgyává tett cikk milyen lapban, mikor és hol jelent meg, a cikknek mi a szövege és ki a szerzője s hogy — valóság bizonyítása esetében — a bizonyításnak mi a történeti eredménye. Ellenben annak eldöntése, hogy a cikk vagy annak egyes kitételei kire vonatkoznak, a kir. Kúria állandó gyakorlata szerint a jogkérdés fogalmi körébe tartozik. Ez a jogkérdés pedig — tekintettel a sajtóbűncselekménynek a St. 32. §-ában foglalt meghatározására — helyesen csupán magának a vád tárgyává telt sajtóközleménynek szövege alapján állapítható meg s nem állapítható meg a sajtótermék tartalmán kívül eső körülményekből és kijelentésekből. Már pedig a jelen ügyben szereplő sajtóközlemény annak fentebb ismertetett tartalma szerint csupán általánosságban, nevek említése nélkül szól a helyreigazítási jog terén állítólag elkövetett visszaélésekről és sem az egész közleményben, sem annak a vád tárgyává tett részeiben, sem nyíltan, sem burkoltan nem foglaltatik az az állítás, hogy a főmagánvádló volna az, aki a törvény hézagait felhasználva sajtó útján a más becsületét sértő valótlan nyilatkozatokat tétetett közzé. Az egész általánosságban tartott cikk befejező részében a Rácz-féle párbajirodában felvett egyoldalú jegyzőkönyvek felhasználására utaló kifejezésnek van ugyan bizonyos gunyoros színezete, de abból az az állítás, hogy a főmagánvádló szokott a helyreigazítási joggal visszaélni, egyáltalában ki nem vehető. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a kir. ítélőtábla tévesen tulajdonított a cikk vád tárgyává telt részeinek oly értelmet, mintha azokban a vádlott a főmagánvádlót sajtó útján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés vétségének elkövetésével vádolná . . .