Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

110 Büntetőjogi Döntvénytár. adott felhatalmazást a belügyminisztérium részéről megadottnak tekintette abból az okból, mert a m. kir. csendó'rségnek a belügyminisztériumba beosztott felügyelője az a hatóság, amelynek útján a belügyminisztérium a csendőrség feletti rendelkezést gyakorolja; s így szerinte a felügyelő az őt az ezek szerint megillető hatáskörben a felhatalmazás megadására is jogosult, illetve a csendőrségi felügyelő által adott felhatalmazás a belügyminisztérium által adottnak tekintendő akkor is, ha — mint a jelen esetben történt — nem is emeltetett ki külön az, hogy a felhatalmazás a miniszter nevében vagy rendeletéből adatolt meg. A minisztériumba beosztott szerv ugyanis nem azonos magával a minisztériummal, s ez utóbbinak külön felhatalmazása, megbízása nélkül a törvényben a minisztérium részére biztosított semminemű jogkört nem gyakorolhat sem a maga, sem a minisztérium nevében, amelyhez be van osztva. Hogy a belügyminisztérium a részére a törvényben biztosított felhatalmazás megadási jogot az adott esetben a kir. csendőrség felügyelőjére átruházta vagy őt a felhatalmazás megadásával megbízta volna, erre semmi adat sincs. De ha ilyen átruházás vagy megbízás-adás történt volna, úgy a felhatalmazás bizonyára a belügyminisztérium nevében és annak kitüntetésével adatott volna meg, hogy ez a belügyminisztérium megbízásából vagy rendeletéből történt. Már pedig a jelen esetben a felhatalmazási a kir. csendőrség felügyelője kifejezetten a saját nevében kizárólag ilyen minőségében és a magyar szent korona országaihoz tartozó csendőrség felügyelője ügyészének hivatalos pecsétjével ellátva adta meg. De, hogy a kir. csendőrség felügyelője a felhatalmazást nem is akarta a belügyminisztérium nevében és megbízásából, hanem csakis a saját nevében és pedig mint a sértett csendőrök felettes, illetőleg felügyelő hatósága kívánta megadni, az kitűnik már magának a felhatalmazásnak abból a szövegéből is, amely szerint a felhatalmazást nem a Bv. 8. §-ának 3. pontja, hanem a Bv. 9. §-ának 6. pontja alapján s nem is csendőrjárőrnek — tehát a csendőrség egy részének, — hanem kifejezetten a G. Kálmán és N. Pál csendőröknek sérelmére állítólag elkövetett rágalmazás vétségének megtorlása végett adta meg. Mindezeknélfogva a kir. csendőrség felügyelője által adott felhatalmazást a belügyminisztérium részéről megadottnak tekinteni nem lehet, pedig a csendőrségi járőr sérelmére elkövetett rágalmazásoknál a törvény kifejezetten a belügyminiszteri felhatalmazást írja elő . . . = L. BDtár XVII. 53. és XVIII. 114. (814 számú EH).