Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 109~ a mellékbüntetésként alkalmazott pénzbüntetést is a törvényben meghatározott legkisebb mértéken alul kell kiszabni. Következik ez a 77. számú leljes-ülési határozatban (BHT. I. kötet 3. szám) kimondott abból a jogelvből, hogy a Blk. 92. §-ának alkalmazása a bűnösség fokára egészben és egységesen kiható enyhítő körülményeken alapulván: ez az alap az egy büntetést képező fő- és mellékbüntetések kiszabásánál a Blk. 92. §-ának elkülönített alkalmazását kizárja. Jelen esetben a vádlottal szemben alkalmazott Bv. 5. § ának első bekezdése mellékbüntetésként 100 K-tól 8000 K-ig terjedhető pénzbüntetést állapít meg, amely pénzbüntetés legkisebb összege az 5340/1924. M.E. sz. rendelet 4. §-a értelmében 2500-szorosára, tehát 250,000 K-ra (— 20 pengő), legmagasabb összege pedig 5000-szeresére, tehát 40 millió koronára (= 3200 pengő) emeltetett föl. Minthogy pedig a kir. ítélőtábla a Btk. 92. §-át alkalmazandónak találta, ennek folyományaként a mellékpénzbüntetést is a speciális minimumon (250,000 K-án) aluli összegben kellett volna kiszabnia. Ezek szerint tehát a kir. ítélőtábla a büntetés kiszabásánál a törvényes büntetési tételek megengedett enyhítésénél a törvényben vont határokat nem tartotta meg akkor, midőn a mellékpénzbüntetést egy millió koronában állapította meg . . . 35. /. Csendőrjárőr része az egész csendőrségnek: az ezen rész ellen elkövetett rágalmazás üldözésére a felhatalmazást a belügyminiszter adja meg (Bv. 8. §. 3. pont, 1922: VII. te. 7. §-a). Ily esetben a kir. csendőrségi felügyelő részéről megadott felhatalmazás nem törvényszerű. (Kúria 1927 márc. 9. B III. 4908/1926. sz.) Indokok: . . . Helyes a kir. ítélőtáblának a kir. Kúria 814. sz. elvi határozatában kifejtett jogi állásponttal megegyező az a megállapítása, hogy mivel a szóbanforgó két csendőr a vádbeli alkalommal együtt teljesített járőr szolgálatot — tehát nem egymástól különállóan, hanem mint hivatalos és egységes járőr járt el — egy ilyen járőr pedig a törvény szerint egy része az egész csendőrségnek: az ezen rész ellen elkövetett rágalmazás üldözésére a felhatalmazást a Bv. 8. §-ának 3. pontja és illetve most már az 1922. évi VII. tc. 7. §-a értelmében a belügyminisztérium adja meg. Tévedés azonban a kir. ítélőtáblának az a további jogi felfogása, amely szerint a jelen esetben a csendőrségi felügyelő által.