Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

•108 Büntetőjogi DöntvénytárAnnak folytán tehát, hogy a közigazgatási bizottság az 1876. évi VI. tc. 66. §-a értelmében a közigazgatás egyes ágaira vonatkozólag az egyes szakminiszterekhez jelentéseket tenni tartozik, nem változik meg a közigazgatási bizottságnak a közigazgatás hierarchiájában történt elhelyezeltségébol folyó az a jogi állása, amely szerint végső fokon a belügyminiszter tekintendő annak a felügyelő halóságnak, amely a Bv. 9. §-a értelmében a közigazgatási bizottság sérelmére elkövetett rágalmazás esetében a felhatalmazás megadására hivatott. A közigazgatási bizottság ugyanis a törvényhatóság kebelében alakul, tagjai túlnyomó részben a törvényhatóság főtisztviselői és választott tagjai, elnöke a főispán, akit a belügyminiszter nevez ki; az 1886: XXIIi. tc. 2. és 11. §-ai értelmében azon törvényhatósági tisztviselőkre nézve, akik a közigazgatási bizottság tagjai, a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelésének kérdésében, valamint bármely fegyelmi határozat fölött végsőfokon a belügyminiszter határoz. A 1913: X. tc. 70. §-a által alakított gazdasági albizottság pedig csupán egy olyan albizottsága a közigazgatási bizottságnak, amely e törvény által a közigazgatási bizottság hatáskörébe utalt tennivalókat végzi s ennek az albizottságnak is a főispán az elnöke s a gazdasági albizottság a maga működéséről a közigazgatási bizottsághoz évenkint jelentést tesz. Az a körülmény, hogy ez az albizottság főleg mezőgazdasági és erdőgazdasági ügyekben, a földreform törvények megalkotása óta pedig még ingatlan elidegenítési ügyekben is határoz, nem szünteti meg az albizottságnak szervezetileg a közigazgatási bizottsághoz tartozó voltát, következőleg tehát azt sem, hogy amint a kifejtettek szerint a közigazgatási bizottságnak ügy e gazdasági albizottságnak is főfelügyeleti hatósága a belügyminiszter, aki tehát jelen esetben jogszerűen adta meg a felhatalmazást a Jász-Nagy Kún-Szolnok vármegye közigazgatási bizottságának gazdasági albizottsága által panaszolt rágalmazás megtorlása céljából. Mindezekre tekintettel a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszt, mint alaptalant elutasítani kellett. .. ... IV. A mellékpénzbüntetéseknek egy millió koronában történt kiszabása által azonban a kir. ítélőtábla a Bp. 385. §. 2. pontjában meghatározott anyagi semmisségi okot létesítette. Ha ugyanis a bíróság a Btk. 92. §-ának alkalmazásával főbüntetésként szabadságvesztésbüntetés helyett pénzbüntetést szab ki, akkor oly esetben, amikor a törvény az illető cselekményre mellékbüntetésül oly pénzbüntetést rendel kiszabni, amelyiknek legkisebb mértéke magasabb a pénzbüntetésnek a Btk. 26. §-ában megállapított általános legkisebb mértékénél (speciális minimum),