Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

Büntetőjogi Döntvénytár. 103 A felperes ugyan a 35. sorsz. jegyzőkönyvhöz E/É) alatt mellékelt különiratában a kereseti igény alapjául felsorolt tényeket csak a Btk. 126. §. 3. s a Blk. 144. §. 3. és 5. pontjai alapján minősítette felségsértés és illetve hűtlenség bűntettének s másrészt úgy az első-, mint a fellebbezési bíróság a tényállás alapján csak a Btk. 127. §. 2. pontjában ütköző felségsértés és a Blk. 144. §. 3 pontjába ütköző hűtlenség bűntettének tényálladékát állapította meg az elsőrendű alperes terhére s a beszédekről nem •"állapította meg, hogy azokkal az elsőrendű alperes felségsértést vagy hűtlenséget követett el; s habár a felperes fellebbezéssel nem ék s felülvizsgálati vagy csatlakozási kérelmet sem terjesztett elő; a kir. Kúria azonban mind ezekben nem látott akadályt arra, hogy az ismertelett tényállás alapján az elsőrendű alperes terhére megállapított cselekményeket a felhozottak értelmében a felperes indítványától és az alsóbíróságok ítéleteitől részben eltérően s azoktól függetlenül és szabadon a felülvizsgálattal élő elsőrendű alperes terhére súlyosabban íiélje meg, mert ebben a perben nem a bűnösség kimondásáról és büntetés kiszabásáról kell dönteni, hanem arról, hogy az elsőrendű alperes cselekményei közt — amelyek a tényállásban meg vannak állapítva — van-e olyan, amely felségsértés vagy hűtlenség tényálladékát foglalja magában s egyben alapja lehet a vagyonátszállás kimondásának; a felülvizsgálati bíróság pedig az anyagi jogszabály alkalmazása tekintetében nincs kötve a felek ált3l felhozottakhoz. Az elsőrendű alperes fentebb ismertetett és büntetőjogilag már minősíteti cselekményeit — a tényállás szerint — háború idejében követte el. Ezek a cselekmények már természetüknél fogva magukban foglalták az ellenség támogatását, — mert azok valamennyien alkalmasak voltak arra, hogy az országnak belső rendjét és nyugalmát felforgassák s eredményükben azt többé-kevésbbé elő is idézték és ennek következtében hasznára és előnyére voltak az ellenségnek, mert csökkentetlék az ország ellenálló képességét és kitartását. Kétségtelen az, hogy az elsőrendű alperes ténykedése szándékos volt, amennyiben az ő akarata tudatosan arra irányult, hogy a tényállás egyes pontjaiban ismertetett és a Btk. fentebb idézett §-ai alá eső cselekményeket elkövesse ; azt ellenben a felségsértés és hűtlenség fentebb megállapított eseteivel nem kívánja meg a törvény, hogy a szándék különlegesen a felségsértés elkövetésére, hűtlenségnél pedig ezekben az esetekben arra is irányuljon, hogy a cselekmény az ellenségnek használjon. Az 1915: XVIII. tc. 1. és 2. §-ában meghatározott bűncselekményekhez a törvény különleges hazaárulási szándékot hasonlóképpen nem kíván meg s ilyen előfeltételhez nem is köti a vagyonátszállás kimondását. Ki-