Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 20. kötet (Budapest, 1928)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. tűnik ez a törvény 1. §-ának a szövegéből is, amennyiben a szerint a két cselekménynél: az ellenséges csapathoz csatlakozásnál és az ellenséges területre önként való távozásnál kifejezetten megkívánja azt a szándékot, hogy azok az ellenség támogatására irányuljanak, amiből következik, hogy a többi ténykedésnél ez a különleges célzat nem szükséges, s hogy azok ilyen külön szándék nélkül is megvalósítják az ellenséghez való pártolást, ami kiegészítő alkateleme a hazaárulás tényálladékának. Ha tehát kimutatható, hogy az elsőrendű alperes szándéka a felségsértés vagy a hűtlenség bűntettét magában foglaló cselekmény elkövetésére irányult, s ha ezek a bűncselekmények az ő terhére megállapíthatók s egyszersmind megállapítható az is, hogy az elsőrendű alperes a felségsértés vagy hűtlenség bűntettének tényálladékát megvalósító cselekményével támogatta is az ellenséget, ami a már felhozottakból nyilvánvaló: abban az esetben ő az ellenséghez pártolt akkor is, ha szándékosan elkövetelt cselekményeivel nem is akart volna használni az ellenségnek és ártani a hazának, mert előre kellett látnia; hogy azok maguk után vonhatják eshetőlegesen azt az eredményt is (dolus eventualis.) Ezeknél fogva úgy találta a kir. Kúria, hogy az elsőrendű alperes ismertetett cselekményeiben a vagyonátszállásnak az 1915. évi XVIII. tc. 1. és 2. §-a által megkívánt összes előfeltételei fennforoguak. Az a jogkövetkezmények szempontjából teljesen közömbös, hogy az elsőrendű alperes a terhére megállapított cselekményeket minő indokból követte el, úgyszintén az is, hogy a cselekményeket nem egymaga követte el, hanem azok elkövetésében mások is közreműködtek; ez a körülmény az elsőrendű alperesnek az 1915 : XVIII. tc. alapuló felelősséget nem szünteti meg, sőt nem is csökkenti; mert a cselekmény elkövetésében közreműködők mindegyike önállóan felelős az ő cselekményeért; az elsőrendű alperes tehát egymagában is felelős, függetlenül a többi résztvevőtől, amiből következik, az is, hogy egymagában is perelhető, a kir. kincstár tetszésétől függvén, hogy kikkel szemben kívánja vagyonátszállás iránti igényét érvényesíteni. Közömbös végül az is, hogy az összeomlásban az elsőrendű alperes tevékenységétől függetlenül közrehalottak olyan események is, amelyek felidézésében ő neki része nem volt s amelyekel elhárítani módjában nem állott, mert az elsőrendű alperes ebben a perben nem a háború elvesztéseért, az ország összeomlásáért van felelősségre vonva, hanem az általa elkövetett cselekményekért, melyek felségsértés és hűtlenség bűntettét s egyben a hazaárulás tényálladékát foglalják magukban s így a vagyonátszállás kimondására alapul szolgálhatnak. Annak következtében, hogy a kir. Kúria az ítélet alapjául